Nemzetközi jog tára, 1930 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 7. szám - Az Állandó Nemzetközi Törvényszék 12-16. sz. itélete a hatáskör szemponjából

70 alatti megegyezés kivételes intézkedés és az Egyezmény rendelkezéseit nem változtatja meg. A Tanács különben maga is kimondta 1927. dec. 8-ikí ülésében, bogy a jogkérdést nem boncolta. Ugylátszik a tényállás oly liszta volt a Cour szempontjából, hogy nem tartotta szükségesnek az elméleti Iejtegetéseket, amelyekre itt alkalom nyílt volna. Ki lehetett volna fejteni ugyanis, bogy a bírói hatáskor más, mint a közigazgatási jogkör s a Cour Ítélkezését soha és semmiféleképpen nem zárhatja ki az a körülmény, hogy • Tanács valamilyen ügyben határozatot hozott. Ez a magvai ázai hiány'z'k az indokolásból. Huber . különvéleményében azt fejtegeti, hogy alperes hallgatólagosan sem ismerte el a Cour hatáskörét másként, mint a 72. cikk 3. pontja keretén belül. Azt is vitatja, hogy a Cour az eljárás bármely szakában vizsgálhatja a hatáskörét megállapító anyagi jogszabályokat, a jelen esetben a 72. cikk 3. pontját. A Statútum 36. cikkében említett hatásköri kifogások szerinte nem okvetlenül előzetesen eldöntendő pergátló kifogások (exceptions liminaires). Ezután a konkrét esetben azzal indokolja a hatáskör hiányát, hogy amidőn a szerződő felek részletesen szabályozzák az Egyezményben a bíróság hatáskörét, akkor azt nem lehet kiterjesztően magyarázni. Azt mondja továbbá, hogy már azért sem lehet az alávetési másként, mint szorosan értelmezni, mert ez a 77. cikk, amely az 1919. június 28-i kisebbségi szerződés 12. cikkéből leli átvéve a nemzetközi jogban egészen rendkívüli és szokatlan beavatkozást hiztosít egy állam belügyeibe, állampolgáraihoz való viszonyába, mert a Tanács bármely tagjának megadja a kereseti jogot a Cour-hoz. A felek külön egyezményben nem vetették magukat alá a Cour döntésének. Az állam alávetésének ezt a hiányát nem pótolja az agent, a kormányképviselő eljárása. A hatáskör tagadásának elmuiasz tása nem teremti meg a hatáskört. Kötelező alávetés esetében a Cour hatásköri kifogás hiávyában a Statútum 53. §. kivételével nem vizsgálhatja hivatalból hatáskörét, de amikor a hatáskör tárgyában hoz Íteletei, hivatalból kell keresni a jogalapot, amely a szerződésekhen van lefektetve és ott keresendő, nem pedig a feleknek az ügyben kifejlett nézeteiben. Ugy látszik, hogy Huber, a bírák többségével szemben a hatáskört egészen szorosan magyarázza és az államok képviselőinek semmi szabadságot nem enged, hanem mindent a szerződések szóhangzat szerinti magyarázatából vezet le. Azt is megengedné, hogy a bíróság alperes kérelmére bár mikor revideálhassa hatáskörét. Ez tévéül félfogás. Helyes az. ami az ítéletben van léfek