Nemzetközi jog tára, 1930 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 1-2. szám

12 és a választott bíráskodás szelleme ellen cselekszik az, aki a fenti elv ellenére a tényállásban azt az esetleg feltalálható részletet kutatja, amely a hatáskör ellen szól azon célból, hogy hatáskörét leszállíthassa. Azt hiszem, hogy ha a nemzetközi bíróságok túlságos nagy súlyt kívánnának helyezni a magánjog és közjog közötti különbség vizsgálatára, amely inkább elméleti, mint gyakorlati jelentőségű, azon célból, hogy hatáskörüket leszállíthassák, akkor nem tennének jó szolgálatot a választott bíráskodás intézményének, amely tulajdonképen a nemzetközi jog fejlődésének egyetlen reális eredménye. Közelebbről vizsgálva az ítéleti indokolásokban hangoztatott ezen különbséget, mindenekelőtt azt kell megállapítanunk, hogy a 250. cikkben ,,a magánjog" szó nem is foglaltatik, hanem „javak, jogok és érdekekről" van szó, tehát a magyar állampolgárok mindennemű polgári jogai ide érthetők. Ettől eltekintve azonban kétségtelen, hogy a tisztviselőknek illetményeikhez való joga magánjogi természetű. Erre vonatkozólag a magyar íőkormánymegbizott magyar jogtudósok véleményét kérte ki és csatolta az iratokhoz. Azt a bíróságok is megállapították, hogy a magyar jog alkalmazandó ezen kérdésben, tekintve, hogy az elbocsátás időpontjában a magyar törvények voltak érvényben átcsatolt területeken. Ezen törvényeknek értelmezésére elsősorban a magyar jogtudósok vannak hivatva. AJ Magyar jogászok véleménye tehát a nemzetközi bíróságok által figyelembe veendők. Ezen jogi vélemények szerint pedig a magyar tisztviselőknek az illetményeikhez való joga teljesen azonos mindennemű magánjoggal. E helyütt kell megemlékeznünk a Tánczos-féle ítéletről. (20. sz.), melyet a Magyar-Cseh-Szlovák VDB. fentebb idézett ítéletében említ. Ez a per a magyar tisztviselőperek fordítottja. Tánczos Dezső a Trianoni Bsz. folytán cseh-szlovák állampolgárrá vált volt magyar pénzügyi tisztviselő a Magyar— Cseh-Szlovák VDB. előtt pert indított a Magyar Állam ellen bizonyos elmaradt fizetések megtérítése iránt. Ezen perben a magyar kormányt a kormánymegbizotti hivatal képviselte. Akkor már a magyar tisztviselők perei az utódállamok ellen folyamatban voltak. A Magyar Kormánymegbizotti Hivatal kötelességszerűen védekezett a kereset ellen és egyéb allegátái között azt is felhozta, hogy azon jog, melyre a felperes hivatkozik, nem magánjogi, hanem közjogi természetű. Ezzel szemben felperes azt állította, hogy közte és a magyar álllam között magánjogi természetű szerződés létezett és hogy a jogvita elbírálása a VDB. hatáskörébe tartozik. A Kormánymegbizotti Hivatal Bothos Gyula közigazgatási biró szakvéleményét csatolta az iratokhoz, melyből a bíróság megállapította, hogy a tisztviselő és az állam közötti jogviszonyt a közigazgatási jog szabállyozza, amely közjogi természetű-. Azt is jellegzetesnek találta a VDB., hogy az ilyen kérdésekre vonatkozó jogviták kivétettek a rendes bíróság hatásköréből és egy speciális bíróság a közigazgatási bíróság hatáskörébe utaltatlak. Mindezek alapján a VDB. megállapította, hogy a Trianoni Bsz. b) pont 2-ik bekezdésében említett szerződésekre vonatkozó jogviták közé nem számíthatók azon perek, amelyek közjogi és közigazgatási jogi viszonyokból származnak. A VDB