Nemzetközi jog tára, 1927 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1929 / 7-8. szám
35 amennyiben ezen javak egészben, vagy részben más személynek adattak át a tulajdonosok hozzájárulása nélkül és anélkül, hogy kártérítést kaptak volna. A keresetben foglalt tényállás, amelyet alperesi állam nem tagadott, tartalmazza a szükséges elemeket, melyek alapján általánosságban ezen bíróság illetékességét meg lehet állapítani. Az alperesi állam által emelt hatásköri kifogás azon tényállításra van alapítva, hogy a jelen esetben a jugoszláv agrár reformról van szó, vagyis olyan rendszabályról, amely nem tartozik azon lefoglalások és felszámolások stb. csoportjába, melyek fölött ezen bíróság Ítélkezni hivatott. Azonban a bíróság hatáskörrel bír annak megállapítására, vájjon egy rendszabály a 250. cikk által tiltott lefoglalások, vagy felszámolások csoportjába tartozik-e még akkor is, ha ezen rendszabály mint agrárreform jelentkezik. Ez következik mindenekelőtt magából a 250. cikkből, amely a bíróság illetékességét korlátozás nélkül megállapítja. Ezen álláspontot támogatják a történelmi adatok is. A szövetséges és társult hatalmaknak 1920. május 2-án a magyar delegációhoz intézett válaszából következik, hogy ezen hatalmak véleménye szerint az említett delegációnak bizonyos utódállamok által az ingatlantulajdon ellen foganatosított intézkedései tárgyában beadott különböző felszólalások a Békeszerződés értelmezésének kérdését alkotják. Ugyanezen válaszban a Szövetséges és Társult Hatalmak elfogadták azon magyar ajánlatot, hogy a vegyes döntőbíróságnak adassék meg a hatáskör arra, hogy bírálja el azon panaszokat, amelyek a régi Magyar Királyság állampolgárainak az átcsatolt területen fekvő javai, jogai és érdekei visszaadása tekintetében emeltetnek a Békeszerződés 250. cikke értelmében. Ezen első észrevétel és az utána következő engedmény között levő közvetlen kapcsolat nem hagyható figyelmen kívül. Igaz, hogy az alperesi állam kifejti, hogy az agrár reformra vonatkozó törvényeinek és rendeleteinek különleges rendszere, amelyet az utólag átcsatolt területek birtokba vétele után kezdett foganatosítani és amelyet ezideig kifejlesztett, semmi közösséggel sem bír azon lefoglalással és felszámolással, melyeket a 232. és 250. cikkek említenek, hogy ezen törvények, amelyek egyformán alkalmaztatnak úgy a Szerb—Horvát—Szlovén állampolgárokra, mint a külföldiekre, elkerülhetetlenek voltak és indokolva vannak politikai, gazdasági és szociális okokból, amelyek a földbirtok demokratizálását követelik s hogy ezen rendelkezések összességének alkalmazása a peres ingatlanokkal szemben nem minősíthető lefoglalásnak, vagy felszámolásnak az idézett cikkek értelmében. Felperes elismeri, hogy az SHS. szuverén királyság megválaszthatja azon elveket, melyek szerint területén az ingatlan tulajdon rendszerét szervezni kívánja, azonban fenntartja azon 3*
