Nemzetközi jog tára, 1927 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 4-6. szám

35 a társasági közgyűlésben mint a társaság igazgatási szerveiben a magyar honosok többségben vannak. Vagyis alperes szerint a 250. cikk esetében is a „kontroli-elmélet" alkalmazandó a kereshetőség elbirálása körül. Ennek a kérdésnek elvi elbírálásába azonban az itélet nem bocsátkozott, mivel ez feleslegessé vált azáltal, hogy az 1927 március 8-iki tárgyaláson felperes beigazolta, hogy ugy a társaság közgyűlésében mint igazgatási szerveiben a többség magyar honosokból áll. Ez a kifogás tehát elesett. TI. A „Hangya" nem tekinthető a 250. cikk értelmében való társaságnak, hanem a 256. cikk értelmében való „összességének; ennélfogva az ezen utóbbi cikkben foglalt különleges határozmányok alkalmazandók vele szemben, már pedig ezek tekintetében a vegyes döntőbíróságok hatásköre nincsen stipulálva a Bsz.-ben. Ennek a kifogásnak az elbirálására a Vdbsg két kérdést vet fel: a) A „Hangya" a 256. cikk értelmében való „összességnek" tekintendő-e? és nem tekintendő-e ugyanegyidejüleg a 250. cikk értelmében való társaságnak is? b) Még hogyha a 256. cikk rendelkezései volnának is a „Hangyára alkalmazandók, nem élvezi-e ebben az esetben is a 250-ben körülirt kényszerintézkedésekkel szemben az ugyanitt nyújtott jogvédelmet? Az itélet borotvaéles elemzéssel és a jogértelmezésnek minden jogászi eszközével vizsgálja a 256. cikk jogi tartalmát és ennek a cikknek a 250-hez való viszonyát. Először a 256. szövegét vonja exegcsis alá. „Azoknak a javaknak elosztását, amelyek olyan összességeknek vagy olyan erkölcsi testületeknek birtokai, amelyek tevékenységüket a jelen szerződéssel feldarabolt területeken gyakorolták, külön egyezmények fogják szabályozni". Itt azonban szükséges a hiteles francia szöveg idézése is. „Des conventions particuliéres régleront la répartition des biens qui appartiennent á des collectivités-ou á des personnes morales publiques . . ." Az exegesis azt kutatja, hogy a szövegben szereplő „publiques" szó mint jelző vájjon csakis a „personnes morales" kitételre vonatkozik, vagy pedig jelzője egyben a „collectivités" szónak is? Mert, hogyha az utóbbi eset áll fenn, akkor nyilvánvaló, hogy a 256. cikk különleges rendelkezése alá csakis a nyilvánjogi vagyonösszességek tartoznak, ellenben nem tartoznak oda a magánjogi jellegű vagyonösszességek. Lelkiismeretes vizsgálódás után arra az eredményre jut az itélet, hogy egymagában a 256. cikk szövege alapján erre a kérdésre határozott választ adni nem lehet, mert sem az Ítéletben idézett francia sem az ugyanott felhivott angol és olasz szövegekből biztos válasz nem nyerhető. Sőt az