Nemzetközi jog tára, 1927 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 4-6. szám

28 1. A megszálló nem bir a megszállott területen felségjogokkal. 2. A megszállott terület törvényeibe, közigazgatásába és igazságszolgáltatásába csak abszolút katonai szükség esetén szabad beavatkoznia. 3. A megszálló nem vethet ki hadisarcot. Nem korlátozhatja a lakosság egyéneinek, vagy csoportjainak személyes szabadságát, csak az abszolút katonai szükség határain belül. Köteles haladéktalanul az egyéneket ért minden jogsérelmet jóvátenni. 4. A megszállott terület kormánya jogosult semleges állambeli diplomatával képviseltetni érdekeit, aki vagy már akreditálva van fővárosában, vagy pedig valamely semleges hatalom által kizárólag ezen célból küldetik ki. A háború után vagy speciális, vagy állandó biróság állitandó fel, amely Ítélkezni fog egyrészt azon kérdésekben, melyeket a területi szuverén terjeszt elébe annak megállapítása végett, hogy a megszálló elvi kérdésekben nem tartotta be a nemzetközi jogot és egyes személyek azon pereiben, akik kártérítési igényeket érvényesítenek. A tervezet tehát ezen elvek figyelembevételével lett kidolgozva. Külön véleményt adtak Gaston de Leval mester és Cybihovszky Zsigmond lengyel professzor. De Leval az eredeti szövegen különböző változtatásokat proponált. Az ő indítványára vették fel a harmadik cikkbe, hogy „A megszálló hatalom kötelessége ellátni a lakosságot életszükségleti cikkekkel." Továbbá a 12-ik cikkbe: „Tilos a kereskedelmi és ipari kémkedés." Cybihovszky professzor a hágai negyedik egyezménnyel hasonlítja össze a tervezetet és azon különbségre mutat rá, amelyek a megszállás egyes fajtáinál mutatkoznak. így beszél pl. arról, hogy van „ocupation renforcée", mint például Keletgalicia megszállása volt a háborúban Oroszország által, amely ott végleg berendezkedett, vagy a franciáké Elszász-Lotharingia egy részében. Megkülönböztet ,occupation spéeiale"-t, amelynél a megszálló batalom nem saját részére, hanem más részére tart megszállva egy bizonyos területet. Ez történt a lengyel területekkel 1815-ben, 1915-ben és 1917-ben. Mindezek különböznek a hágai értelemben vett megszállástól, amely szerint az eredeti állam, amely területét az ellenségnek kénytelen átengedni, megtartja szuverén hatalmát a megszállott területen s csak a tényleges hatalom megy át a megszálló kezeibe. A draft a hágai felfogást vette át, amint hallottuk és amikor a lengyel professzor ez ellen felszólalt, azt hisszük inkább politikai okokból tette ezt, mint a nemzetközi jog tudományának általa vallott elvei alapján. A világháború azt mutatta, hogy a megszállások között valóban voltak különbségek. Ezek azonban nem annyira a megszállási rendszer elméleti különbségeiben, mint inkább a megszálló