Nemzetközi jog tára, 1927 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1-3. szám - A magyar-román optánspör

21 -zolva van az orosz szovjetrendszer. Ámbár az idegenek kedvezőbb elbánásban való részesítése nem elve a nemzetközi jognak, mégsem lehet ennek ellenkezőjét mindig és mindenütt keresztülvinni. Sem a trianoni szerződés, sem a Szövetségeseknek Komániával kötött szerződése (melynek idevágó részeit már idéztük) nem tartalmaz oly irányú rendelkezést: a magyar honosok megtarthatják ingatlanukat, de ha Románia földreíormtörvényt hoz és ingatlanukat igazságos kártérítés nélki'J elveszi, ez nem tesz semmit, ha a magyarok a romá nokkal egyenlő elbánásban részesültek. c) Ha a harmadik elvet elfogadnók, ez azt jelentené, hogy a magyar optánsnak igénye alátámasztására bizonyítania kellene, miszerint ingatlanát azért vették el, mert magyar. A cselekmény szándékának kutatása eddig az összes jogrendszerek közül csak a büntetőjogban van meghonosítva (nem egészen helytálló! L. Örökhagyó), nem is beszélve az ilyen bizonyítás nehéz voltáról. Tehát a három alapelv egyike sincs összhangban sem a trianoni szerződés rendelkezéseivel, sem a nemzetközi jog elfogadott tételeivel. 4. Kényszeritheti-e a Tanács a feleket az általa helyesnek talált megoldás elfogadására? Nem. Az egyességokmánynak nincsen olyan rendelkezése, mely erre a Tanácsot feljogosítaná. Nevezett okmány világosan kimondja, hogy a Tanács nemzetközi vitákban mint tanácsadó, közvetítő, vagy békítő szerv járjon el. Az ilyen szervnek éppen az a karakterisztikuma, hogy határozatainak stb. nincsen kényszerítő ereje, hiszen ez az a nota clistinctiva, mely bírói fórumoktól megkülönbözteti. 5, A visszahívott döntőbíró helyettesítése kötelessége-e a Tanácsnak, vagy pedig — bizonyos körülmények között —• diszkrecionális joga ? A 239. cikkely tartalmát röviden összefoglalva: ha a V. D. B.-ban egy hely . . . folytán megüresedik, s a kormány, melynek ezt a helyet be kellene tölteni, egy hónapon belül nem intézkedik, a Tanács (vagy Gustav Ador) két semleges állambéli személyt jelöl ki, kik közül a másik kormány egyet kiválaszt a megüresedett helyet betöltendő. A 239. cikkely tehát kötelességet ró a Tanácsra, melynek teljesítése van hivatva biztosítani a V- D. B. normális működését. Hiszen könnyű volna ellenkező esetben a V. D. B. működését az egyik döntőbíró visszahívásával meghinsitani. A Tanács számtalan alkalommal járt el hasonló esetben a békeszerződés rendelkezéseinek megfelelően. Hogy a sok eset közül csak egyet említsünk, akkor, mikor a Ruhr-megszállás után a németek visszahívták birájukat a Német-Francia V- D. K-ból. A Tanács esetleg helyesen járt el, mikor békítő és közvetítő szerepét szem előtt tartva,