Nemzetközi jog tára, 1927 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1-3. szám - A magyar-román optánspör

a kártérítés kérdését kivéve, s ez a „megegyezés" köti* a feleket. -y* A magvai- kormány ekkor deklarációt tett, mely szerint, mivel a Tanács az ügy érdemében nem döntött, továbbra is fenntartja jogait az optánsok igényének érvényesítésére. Titulescu pedig azt jelentette ki, hogy Bruxellesben megegyezés jött létre, s ezzel a különböző kérdések meg vannak oldva. A Tanács rezoluciójában kifejezte azon reményét, hogy az ügy nem fogja a két nemzet közti jóviszonyt megzavarni és a román kormány meg fogja tartani szerződéses kötelezettségeit. Ezt a rezoluciót egyhangúan elfogadták. Apponyi tartózkodott a szavazástól. Ezzel az optánsügy első fejezete lezárult. Szemügyre véve az eseményeket, azt kell kérdeznünk: miért nem terjesztette a Tanács a jogvitát, mint azt Adatéi proponálta: a hágai nemzetközi állandó Bíróság elé véleményezés végett. Mint a Tanácsnak jelentéséből kiderül, azért nem, mert „e tekintetben lehetetlen volt a felek közt megegyezést létrehozni." Egyenesen megdöbbentő, hogy néhány hónappal később lord Róbert Cecil, a. Tanácsnak tagja, kijelentette, hogy a Tanács ezt a lépést kétségkívül megtehette volna a felek egyikének ellenzése dacára, sőt megtehette volna önállóan, a felektől függetlenül. Ehhez iiem kell kommentár. Nézzük most már a románok szerint a feleket „kötelező" bruxellesi „megegyezés" kérdését. A magyar reprezentáns kezdőbetűivel ellatolt irat Adatéinak egy rezoluciótervezete volt, s a parafálás nem is a tárgyalások helyén, hanem a japán követség épületében történt — egy pontra vonatkozólag. Hogy ez a tény mennyiben képes egy megegyezés hatályával bírni, az rejtély. Különben sem lehet kétségbevonni azt, hogy egy kormánynak joga van reprezentánsának valamely tényét dezavuálni, ha e ténnyel túllépte felhatalmazásának körét. Az irodalomban W. E. Hall e kérdésről szólva abban konkludál, hogy „az állam ratifikálásának szükségessége vitathatatlannak tekintendő". A kiváló amerikai nemzetközi jogász, Wilson professzor szerint, hogy a szerződés kötelező erővel birjon az államra, ahhoz akkor is szükséges a ratifikáció, ha ezt az illető állani alaptörvénye nem is irja elő. De tegyük fel, hogy helyes az a román álláspont, mely szerint az előbb emiitett pontra nézve megegyezés jött létre. Még ez esetben is azt kell mondanunk, hogy a tárgyalások meghiúsultak, hiszen a kártérítés kérdésében a felek megegyezni nem tudtak, már pedig kisajátításról lévén szó, ez a kérdés esszenciáiénak tekintendő, azaz éneikül az egész jogvitára nézve megegyezés létre nem jöhet. Miután a mediációs kísérletek meghiúsultak a magyar optánsok (mintegy 285-en) a trianoni szerződés 250. cikkelyének 3. §-a alapján a Vegyes Döntőbíróság elé vitték igényüket. A Vegyes Döntőbíróság illetékességél Románia kétségbe-