Nemzetközi jog tára, 1927 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1-3. szám - Nemzetközi jog a magyar biróságok joggyakorlatában

meg más közjogok is optált és a honosságot nem opció utján megszerzett polgárok közt különbséget nem szoktak tenni. Annál különösebb, hogy legfőbb Közigazgatási Bíróságunk gyakorlatában előfordult egy eset, amelynek ezt a nagyon is vitán felül álló jogtételt kellett újból hangsúlyoznia. A kérdéses esetben (3. sz. ítélet) panaszosnak a trianoni békeszerződés életbeléptének idején a megszállott területen volt lakó- és illetőségi helye. Ugyanezen békeszerződés értelmében azonban később a magyar állampolgárságot optálta és ennek folytán az 1921:XV. t.-c. alapján egyszeri vagyonváltságra kötelezték. Ezzel szemben panaszos ezen vagyonváltság alól való felmentését szorgalmazta azon a cimen, hogy a kérdéses törvény a vagyonváltság alól nem csak az idegeneket, hanem a megszállott területeken községi illetőséggel biró magyar állampolgárokat is mentesítette. Legfőbb Közigazgatási Bíróságunk ebben a felette érdekes esetben arra a teljesen helytálló jogi álláspontra helyezkedett, hogy a törvény idézett kivétele csak a trianoni békeszerződéssel összhangban magyarázható. Ha a megszállott területen községi illetőséggel rendelkezett állampolgárok a magyar állampolgárság javára optáltak, ugy abból, hogy az optálás előtt megszállott területen bírtak községi illetőséggel, reájuk más állampolgárokkal szemben közjogi előnyök nem származhatnak. 2. A trianoni békeszrződés 66. cikke szerint az opciót illetőleg ,,a férjes asszonyok férjük állapotát mindenben követik". Arra a kérdésre, hogy optálhat-e a férjes nő egymagában is, a békeparancs nem tartalmaz rendelkezéseket. Az ujabb jogfejlődés a nő állampolgárságát már nem kívánja feltétlenül a férjééhez igazítani. Ez a felfogás karöltve halad a nő emancipálódási és közjogi érvényesülésre való törekvéseivel. Nálunk azonban a nőnek ezen közjogi önállósulásánál még nem tartunk és állampolgársági törvényünk értelmében az idegen nő megszerzi magyar férjének állampolgárságát, viszont az idegen állampolgárhoz férjhez ment magyar nő elveszíti magyar állampolgárságát. Ezen szabályok alól a nő javára állampolgársági törvényünk csak kevés kivételt ismer. Ezek a kivételek a következők: a) A nő, aki külföldihez ment férhez és ezáltal elvesztette magyar állampolgárságát, minden kérelem nélkül visszanyeri ezt az állampolgárságot abban az esetben, ha házasságát az illetékes bíróság érvénytelennek nyilvánította. (37. §.) Hogy melyik az „illetékes" bíróság, az pedig a magyar nemzetközi perjogi (illetőleg magánjogi) szabályok szerint döntendő el. A Pp. 641. §-a, illetve az 1894:XXXI. t.-c. 116. §-a szerint a külföldiek házassági pereiben magyar bíróság csak az esetben járhat el, ha a magyar bíróság Ítélete hatályos abban az államban, amelynek a házasfelek polgárai. b) A második, a nő javára felállított törvényes kivétel szerint az a nő, aki férjének elbocsájtása, vagy távolléte folytán, vagy külföldivel kötött házassága miatt vesztette el magyar állampolgárságát, visszaveendő a magyar állampolgárok közé, ha a következő három feltételnek együttese megfelel. Ezek: y) ha férjétől bíróilag elválasztják, vagy házasságát feloldják, vagy özvegységre jut; [5) a magyar állam területén valamely község kötelékébe felveszik, vagy részére ezen felvételt kilátásba helyezik és Y) a magyar állampolgárok közé való felvételét kérelmezi. (41. §.) Ezek a kivételek azonban nem a házasságban élő, hanem a házassági kötelékből szabadult nő állampolgárságát kívánják szabályozni. c) A nőnek a h-ázasság tartama alatti külön állampolgársági lehetőségére állampolgársági törvényünknek csak egy rendelkezéséből lehet következtetni. Eszerint „a magyar állampolgárságnak távollét állal történt elvesztése kiterjed a távollevő férfinek vele élő nejére." (32. §.) Ebből az