Nemzetközi jog tára, 1928 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 3-4. szám

21 -fjogokat és érdekeket vissza kell adni a jogosultaknak minden ily természetű rendszabálytól, vagy más rendelkezési rendszabálytól, kényszerigazgatástól, vagy lefoglalástól mentesen, melyeket azok ellen 1918, november 3-tól a jelen szerződós érvénybeléptéig foganatosítottak. Azok visszabelyezendők olyan állapotba, amilyenben a kérdések rendszabályok alkalmazása előtt voltak. Tekintve, hogy azon feltételek, melyek ezen cikk a peres javak helyreállilására vonatkoznak, fennforognak, ezen javakat felperesnek vissza kell adni. Az S. H. S. állani kormánya nem hozhatja fel ezen visszaadás ellen azt, hogy az 1915 augusztus 17-én és az 1919 február 5-i törvényre támaszkodott, mert az S. H. S. állam, amelyik a trianoni Bsz.-t aláirta, nem hivatkozhatik az emlitett törvényekre, amikor azok nincsenek összhangban a nemzetközi kötelezettségekkel, melyek ezen szerződésben foglaltatnak. Ezen okokból az összes egyéb kérelmeket elutasitva, illetékesnek mondja ki magát stb. stb. (Magyar-S. H. S. Vdb. 1926 július 12. Ree. VI. kötet, 499. oldal.) A fent ismertetett Ítéletben a vegyes döntőbiróság bárom érdekes kérdést vetett fel és mind a báromban elvi jelentőségű döntést hozott. A honosság kérdésében a nemzetközi magánjog, helyesebben .a jogalkalmazás tudományának elveit alkalmazta, megállapította, hogy a honosság kérdésének elbirálásánál a magyar jog alkalmazandó és az 1879. évi magyar honossági törvény rendelkezéseit alkalmazva kimondotta azt, hogy a magyar állampolgárság honosítás utján megszerezhető és az a körülmény, hogy az illető egy másik állam honpolgárságát is elnyeri, nem vonja maga után a magyar honosság elvesztését. A vegyes döntőbiróság helyesen járt el, amidőn a magyar törvényt alkalmazta s Örömmel ragadjuk meg az alkalmat, hogy ezt megállapíthatjuk, mert a Vdb. határozata kellemes kivétel a sok jogellenes és méltánytalan határozat mellett s annak a jele, hogy a nemzetközi jog elvei, ha lassan is, de mégis csak érvényesülnek a nemzetközi bíráskodásban. , A második kérdés, melyet a vegyes döntőbiróság eldöntött, a trianoni szerződés 250. cikkének magyarázata a 232. cikkel szemben. Igaz, hogy a 250. cikk egészen világosan kivételt statuál a 232-ik cikk rendelkezései alól, mégis kellemesen érinti az olvasót, hogy a vdb. a magyar álláspontnak kedvező ezen értelmezést teljes határozóttsággal minden kertelés nélkül kimondotta. A határozat ezen részéhez kommentár nem szükséges, annál kevésbé, mert a vdb-nak általában ez a gyakoi-lata. Ugyanily határozottsággal állapítja meg a vegyes döntőbiróság azt a nemzetközi jogban egyébként már régen elismert elvet, hogy a nemzetközi szerződések erősebbok a nemzeti törvényeknél. E téren is egyöntetű a vegyes döntőbíróságok állásfoglalása, azonban a határozat ezen részét mégis azért keli kiemelnünk, mert a román-magyar agrárperek ügyéveJ kapcsolaban igen tekintélyes politikusok, természetesen Magyarország ellenségei és Románia barátai Romániával együtt azon álláspontra helyezkedtek, hogy Romániának jogában áll a iBsz. rendelkezéseivel ellenkező törvényeket hozni.* Ez a felfogás homlokegyenest ellenkezik a nemzetközi jog * Németek is!.'