Nemzetközi jog tára, 1927 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 2. szám - A trianoni szerződés 232. cikk e) pontja (versaillesi szerződés 297. cikk e) pont) alá eső kártérítési ügyek. 1. r.

22 rendszabály, azonban hogyha általa tényleges kár nem okoztatott. Egymagában véve a kivételes háborús rendszabály alkalmazása illetve eltűrése — külön károsodás nélkül — nem ad kártérítési igényt; vagyis nincsen abstrakt kárért való kártérítési igény; csakis valóságos kárért igényelhető kártérítés. Ezt az álláspontot foglalta el a francia-német Vdbsg Weyl c/a Német állam ügyben (Rec. II—771.), amelyben az ítélet kifejezetten azt mondja, hogy nem elég egymagában azon tény, hogy valamely kivételes háborús intézkedés foganatosíttatott, hanem szükséges, hogy általa kár okoztatott legyen. Még határozottabban fejezi ki ezt ugyanez a biróság a Comp. Générale de Fourrure ügyben hozott Ítéletben (Rec. II—39.), amely perben felperes azon alapon igényelt kártérítést, mert leipzigi fiókja a háború folyamán zárlat alá vétetett; minthogy azonban a zárlat tartama alatt az évi üzleteredmény még jobb volt mint a háborút megelőző évek átlagos üzleteredménye: így károkozáisról nem lehet szó, mondja az itólet. Egészen analóg eset adódott a francia-bolgár Vdbsg előtt Sucresies et Raffineries ügyben (Rec. III—439.), ahol ugyancsak a zárlat foganatosítása miatt perelt kárigényt felperes; minthogy azonban a zárolt gyárüzem a zárlat tartama alatt még nagyobb üzleti haszonnal dolgozott, mint a háborús évek előtt: ennélfogva a Vdbsg a kárigényt elutasitotta. A legszabatosabban fejezi ki ezt az elvet a belga-német Vdbsgnak a Richelle ügyben hozott ítélete (Rec. II— 403.). Nem elég ahhoz, hogy a 297. e. alkalmazása igazolva legyen, — mondja az itólet — hogy a német kormány — akár tudva és akarva is — kárt okozott legyen valamely antanthonosnak; a 297. e. alkalmazásának előfeltétele az, hogy ez a kár a IV. cim ut. függelék 1. és 3. §§-aiban körülirt valamely háborús intézkedés által okoztatott legyen és hogy az itt körülirt valamely mtózkedés által az ellenséges javakban tényleges kár okoztatott legyen. Itt az a kérdés merül fel, hogy mi értendő kár alatt? A válasz az, hogy csakis vagyoni kár (dommage pécuniaire). Ez kétségtelenül kitűnik ugy a 232e. szövegéből, valamint a függelék 3. §. szövegéből. Azonban a vagyoni kár fogalma a legszélesebb értelmezésben veendő. így mondja a francia-német Vdbsg Coquard c/a Német állam ügyben (Rec. II—217.); ugyanez a biróság ugyanígy „Cinema Apolló" ügyben (Rec. III— 627.) stb. Ebből pedig két következmény folyik: nincsen helye kárigénynek a Vdbsg előtt, az antanthonos személye ellen foganatosított kivételes intézkedés miatt. Ebben a kérdésben valamennyi Vdbsg azonos állásponton van. így az angol-német Vdbsg Kamna et. Lewa ügyben (Rec. III—29.); a belga-német Vdbsg Pinkers ügyben (Rec. I—741.), Caro ügyben (Rec. II—14.), Lorieux ügyben (Rec. IV—674.); a francia-német Vdbsg Worms ügyben (Rec. II—287.); a belga-bolgár Vdbsg