Nemzetközi jog tára, 1927 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám

12 — 1915 júniusban 5 benzin tartánykocsit vásárolt a Hessischo Drogenindustrietől, amelyeket 1915 szeptemberi szerződéssel bérbeadóit a kölni vasutigazgatóságnak. Amikor Romániával a háború kitört, akkor a német katonai parancsnokság rekvirálta a tartánykocsikat. A háború után a német .kormány 4 tartánykocsi kiadását — amelyek a Rechstreuhandgesellschaft birtokában voltak — megtagadta mindaddig, amig Románia az ő birtokában lévő német tartánykocsikat ki nem adja. Felperes a 297. f) alapján inditott keresetet. Alperes hatásköri kifogást emelt, mert a restitucionális igények nincsenek a Vdbsghoz utalva és a IV. cim ut. függ. 7. §. értelmében időbeli és egyéb feltételekhez vannak kötve, amelyet nem teljesítettek. A Vdbsg mégis megállapította hatáskörét a 304. b), 1) kiterjesztő értelmezése alapján. Az indokolás felsorolja ennek a rendelkezésnek alternativ értelmezését és a maga részéről azt az értelmezést követi, amelyet az angol-német Vdbsg a Norddeutsche Bank c/a Public Trustee ügyben és a lengyel-német Vdbsg a Tiedemann c/a lengyel állam ügyben kifejtett és amelyek fentebb részletes ismertetést nyertek. (Az Ítélet maga kifejezetten emliti az itt hivatkozott ügyeket.) Az Ítélet szerint a Vdbsg hatásköre a 297. f) esetében is megáll. Az indokolás 4. alternativ esetet különböztet meg: 1. tulajdonátruházás nem történt; 2. tulajdonátruházás történt, de csak részben, ez a két eset a 297. a) pontban van szabályozva; 3. tulajdonátruházás történt, azonban a jószág harmadik kezén van, akire átruháztatott (297. f), 1. és 2.X; 4. Nem lehet többé visszaszerezni a jószágot a harmadiktól. (297. f) 3.). A konkrét perben az 1. alatti alternatíva forog fenn, tulajdonátruházás nem történt és a javak a német állam kezében vannak. Az indokolás szerint ebben az esetben szükségképpen meg kell állni a döntőbírósági hatáskörnek. (Az indokolásnak ez a része azonban nem meggyőző erejű.) Egyik érvül ezen álláspont mellett azt hozza fel az indokolás, hogy a jogértelmezési kételynek meg kell szűnnie, hogyha két lehetséges megoldás közül az egyik magából értetődően adódik, mig a másik absurdumra vezetne. („.... mais le doute cesse lorqu'entre deux solutions possibles, l'nne est toute naturelle, alors que l'autre condit á l'absurde.) Amely érveléssel egyébként több más Ítéletben is találkozunk. Nem lehet azonban átlátni, hogy in concreto az ellenkező értelmezés miért vezetne absurdumra. A 297. cikk f) pont alapján érvényesített igények tekintetében hasonló hatásköri álláspontot foglal el már korábban a francia-német Vdbsg Charbonnage Frederic Henry c/a Német állam ügyben. (Rec. 1—422.) * * Ez utóbbit részletesen, ismerteti dr. Szladiits Károly lögyeitemi tanár a „Békejog" I. évf. 56. old.