Munkásügyi szemle, 1919 (10. évfolyam, 5-12. szám)

1919 / 9-12. szám - Falu és kommunizmus

Miwkáiügft Sttmie sroro* emberért éket nyerünk, ha minden erőnkkel összefogunk, hogy csökkentsük s halál dézsmáját, hogy szaporítsuk s születések szamát, hogy biztosítsuk minden élőnek természetes fejlődése lehetőségeit. Hogy aki •./uletolt, megUlilja a maga boldogulásinak előfeltételeit is, de hasznára válléJc annok a társadalomnak is, amelynek öntudatos, céltudatos működése segítő kezel tud ma|d nyujlani minden gyengének, minden tévelygőnek! Midőn Magyarország 1919. március 21-én a kommunizmus jegyébe lépett, sok embernek az volt a véleménye, hogy az csupán a városi, ipari, bérmunkásság eszméje, amelyet a falura átvinni egyáltalán nem, vagy csak a legkeményebb diktatúra útján lehet. Azt tartották, hogy kommunista csupán az az ipari munkás lehet, aki azelőtt is csak egy nagy gyárüzem munkájának egy parányi részét végezte, akit ezért már addig sem kötött semmiféle érzelmi szál munkaeszközeihez és termékeihez, aki nem szerette meg ' az előbbieket, nem gyönyörködött az utóbbiakban. Még veié tarthat az ipari üzemek azon munkása, aki a huszadik «zázad elejére kialakult termelési rendben már amúgy sem remélhette, hogy Önálló műhelyt rendezhet be magának, talán a kismester, kisboltos is, akinek önálló keresete nem biztosított olyan jó megélhetést, aminőt egy nagy közösségi üzembehelyezt kedés mellett remélt. A jobb megélhetés reménye sok magasabb életigényeivel is proletársorba került értelmi keresőt és a kommunizmus hivévé tehetett De a földmivelő, az más, az, ha saját földje, háza, állata van, szinte úgy szereti azt, mintha családi körének, életének kiegészítője volna. Ha pedig nincs neki, még mint gazdasági napszámos, mint béres is főként arra áhítozik, hogy egykor mégis csak a maga gazdája legyen ő is; a saját kis földecske tulajdonát, vagy reményét egyik sem adná oda egy bármily jó alkalmazásért a másén, a közöstől meg éppen többé-kevésbbé irtózik az, akinek egyik kedvenc közmondása: >közös lónak, túrós a háta«. Bizonyos, hogy a kommunizmus a falu egész népéneK nem jelenthette vágyai beteljesedését, aminthogy a városban sem fogadta mindenki éppen egyenlő örömmel. De azért az sem következett be, amit talán a régi rend némely hívei vártak, hogy a falu, a vidék, mint egy ember fog ellene szegülni az új rendnek és a kommunista fővárost egyszerűen elszigeteli, sorsára hagyja. Azok az uradalmi szolgálathoz i szokott gazdasági alkalmazottak, akik a I3uzaféle földosztó néptörvényt is több aggodalommal, mint reménységgel nézték, mert tiz nagy adóteherrel és törlesztéssel megrótt föld nem ért számukra annyit, mint az egységesen vezetett nagyüzemben élvezett biztos és újabban már kielégítő kereset, azok a lehető lekönnyebben híveivé szegődtek egy olyan rendszernek, amely az uradalmat megtartotta, még hozzá az ő szövetkezeti birtokukban. Mások, különösen az Oroszországból hazajöttek, abban a meggyőződésben szegődtek a kommunizmus mellé, hogy ez a nép nagy tömegeire támaszkodva, az egyes dolgozó embertől talun sem vehet el olyasmit, amit busásan vissza ne pótolna. • A TA/AuJal/imtirtoMAtyok *z*b«d Ukolájaban Urtotl clfladáa. Falu és kommunizmus.*) Irta: Farkas Qel2a