Munkásügyi szemle, 1919 (10. évfolyam, 5-12. szám)
1919 / 9-12. szám - Az entente szociálpolitikai béketervezete
Munkásügyi Sxemle den eddiginél nagyobb mérvben szaporodtak el és a jövő generáció átkot silánysága a köve hezménye a már-már végtelennek látszó ellenségeskedésnek. Azokat ? nCt »ket, amelyeket el akarnak szakítani a német birodalomtól, azokat f úttal szociálpolitikailag is a mélységbe taszítják. Az eddig Lengyelországi JJI hatályos orosz betegségi és balesetbiztosítás csak tapogatózó kísérlet volt. A régi Oroszország a rokkant- és aggkori biztosítást csak egye- állami üzemekre nézve ismerte. A provizórikus lengyel államtanács által német mintára, de annál sokkal szűkebb terjedelemben megalkotó; betegségi biztosítás eddig csak papíron van meg. A munkásvédelem Lengyelországban a legkezdetlegesebb. Franciaország szociális biztosítása is mélyen hátramaradt a német mögött. A betegségi biztosítás itt o' kéntes. A tengerészekre nézve megalkotott kötelező balesetbiztosítástól eltekintve, amelyhez szintén nem kapcsolódik balesetei hárítás és tervszerű gyógyeljárás, a balesetbiztosítás a vállalkozók szavatosságura van alapítva. Az aggkori és rokkantbiztosítást évtizedes küzdelmek után 1910-ben alkották meg Franciaországban. Ez az intézmény azonban csak aggkori és rokkantsági járadékokat nyújt, nélkülözi a gyógyításról való gondoskodást, amely a német törvénynek legbecsesebb alkotórésze. A francia munkásvédelem még a háború kitörése előtti években is igen szegényes volt Ezekhez a viszonyokhoz hasonlóak a belgiumi viszonyok. így szánalmas szociális gondoskodás várna arra a 15 millió német munkásra, aki a békejavaslatnak elfogadása esetében a német birodalomban már nem jutna foglalkozáshoz és táplálékhoz, akinek hazáját el kellene hagynia, hogy azon kívül szerezzen magának munkát. IV. VVilson elnök 1919. május hó 19-én Parisból a következő üzenetet küldötte az Egyesült Államok kongresszusához: Valamennyi országban a legfontosabb kérdés a munkáskérdés. Nem haladhatunk tovább eddig követett irányunk szerint. Mint nemzet, nem folytathatjuk megfelelő módon életünket vagy nem érhetünk el, mint ipari közösség, megfelelő eredményeket, ha a tőke s a munka ellenségek maradnak, ahelyett, hogy partnerek lennének. Valóságos jóléthez ez nem vezethet. Más utat kell találnunk, amely nemcsak a megértéshez, hanem a valóságos együttműködéshez és közösséghez vezet, amely az érdekek tényleges közösségén nyugszik. A szervezet új szellemét és új metódusát nem törvényhozási uton, hanem inkább a kapitalisztikus vezetők és a munkások közös tanácsai és önkéntes együttműködése útján kell elérni. Akik a tőke és a munka közötti új viszonylatot valósággal akarják, minden további nélkül megtalálhatják azt az útat, amellyel az elérhető. A világ Minden tájékán vannak a háború által lesújtott iparok, amelyeket megint működésbe kell hozni és nem a szellemi képzettség, munkára kész kezek, szervező tehetség, ügyesség és tapasztalat hiányzanak, hanem gépelt, nyersanyag és tőke. Azt hiszem, hogy üzletembereink, kereskedőink gyáiosain:< és kapitalistáink elég tág látkörrel birnak, hogy lássák, hogy a világ egyik részének jóléte a másik világrész jólétének megteremtéséhez is vezet, hogv az érdekek és vállalkozók szolidaritása azvegéaz világon ieunái! es kereskedelmünk azokat az országokat, amelyek rá vannak szorulva a mi készit .ményelnkre és pénzünkre, valamint azokat, amelyeket mi megfelelő módon szolgálunk kl, meg fogják tanítani arra. hogy bennünket mindinkább barátaiknak tekintsenek. Amerika nagyszerű feladatot fog betölteni, hogy Ka a