Munkásügyi szemle, 1919 (10. évfolyam, 5-12. szám)

1919 / 5-8. szám - A munkásbiztosítás a proletárdiktatúra idején

116 Munkáöügyi Szemle f'uíó sorok világítottak rá a szociálpolitika múltjára és igyekeztek idézni jelenjél, a mindent likvidáló átmenet korszakát. És ha majd berendezkedik a kommunista rend, mi lesz akkor? Bizton állithatjuk, semmiképen sem tér majd vissza a régi felfogású szociálpolitika és ha lesz majd valami, amit maid ezzel a névvel fogunk illetni, ez az a működési mód lesz, amely a tudomány mindenkori állását a dolgozók életének javítására, a földi lét jobbátételére fogja fordítani. Talán meglesznek azok a speciális fórumok, amelyekben munkások és tudósok, munkástudósok igyekeznek majd a társadalomtudomány elvont felismeréseinek kötött energiáit az alkalmazott szociológia révén hasznosítani, miként egy elméleti fizikai felfedezésnek a technikus az emberiség érdekében való igazi hasznosítója. munkásbiztosítás a proletárdiktatúra idején. A kapitalista társadalomban az uralkodó osztályok a szociálpolitikát tekintették annak a varázseszköznek, amelynek a segítségével a szocialista pártban tömörült munkásságot az osztályharctól eltéríteni és a kapitalista társadalmi renddel kibékíteni lehet. Amikor a szocialista-mozgalom kellemetlenné kezdett válni s azzal fenyegetett, hogy az ipari fejlődésnek akadályául szolgál, elsősorban brutális rendőri eszközökkel igyekeztek elfojtani és a kivételes intézkedések és törvények egész sorozatát alkalmazták a mozgalom résztvevői ellen. Amikor a rendőri erőszak hatástalannak bizonyult, a szociális reformok útjára léptek s azt hitték, hogy a munkásjóléti intézkedések megszüntetik a tőke és munka közötti ellentétet. így történt, hogy a német szocialista törvényt tizenhárom évi fennállása után megszüntették s közvetlen utána a német császár ismeretes és sokat idézett üzenetet küldött a birodalmi gyűlésnek, amelyben felhívta azt, hogy a munkások jóléte érdekében megfelelő törvényeket alkosson. A német birodalmi gyűlés tényleg gyors egymásutánban megalkotta a kötelező munkásbiztosításról s a munkásvédelemről szóló törvényeket, később a több európai államik is létesítettek hasonló intézményeket A világháború kitöréséig harminc év telt el azóta s ezalatt az idő alatt a nemzetközi kongresszusok' egész sorozata foglalkozott a munkásbiztosítás kérdéseivel. Hivatásos és magán tudósok között szűnni nem akaró viták folytak le arról, helyes-e, jogos-e, hogy munkásokat kötelezően vonjanak be a biztosításba. Nagy államférfiak egész komoly apparátussal igyekeztek szembeszállani a biztosítás kötelező voltával. Gazdasági és politikai érvek tárházát vonultatták fel a kötelező elv ellen, nem utolsó helyen azt is, hogy akarata ellenére senkit sem lehet kényszeríteni, hogy betegség, baleset vagy rokkantság esetére biztosítsa magát. Szerintük mindenkinek egyéni joga oly módon gondoskodni magáról, ahogy akar. *) Amikor a kötelezettség kérdése eldőlt, új viták indultak meg és könyvtárakat írtak össze arról, hogy a biztosítás szervezete milyen legyen. • A UIH*Uz6, miiuten polgárra Mr»r|td« blitotírtt texméjit tliA l/bon IMff, oWIdbtr I3<4n Oii,ofc«r« vár**** imiUHt nagy névwMifn vHHték 1*1. Amand Oögg, nz flftanl Idelfllanoa kor. *'»ni og » Utoeutt Ailj.nf (•»»*/»»*», amtlyvM mindenki bl?to»liva t«KV«n, ha flflakor, rokkand** VJ«Y **i0f*i miiül ktv ,<j\\U-pit\tv. J»»«. A, A. Ifaaitff t «Dar ftoslallnmua und dal SlfantIMJM 1 »i»«u.-