Munkásügyi szemle, 1919 (10. évfolyam, 5-12. szám)

1919 / 9-12. szám - Falu és kommunizmus

302 Munkátúgyi SatmU lesen csakis köztulajdonban lehetnek. Ezsel szemben Dávid e kisgazdaság életképességét vitatja ét a tulajdon mint jogi fogalom kikapcsolása mellett a személyesen, külön Czemekben. de szövetkezetben dolgozó kisgazdákra kívánja a falusi társadalom jövő szervezetét alapítani. Hasonló az álláspontja Sabatlernek és Oppenheimernek is. Ez utóbbi a települő Következetekben kivánja a megőgazdákat és s számukra dolgozó iparosokat oly ír ódon egyesíteni, hogy egymás munkáját a legteljesebb mértékben támogassák, amellett azonban mindegyik munkássága eredmény szerint nyerje jutalmát A szövetkezeti eszmére alapítják reményeiket azok a keresztényszociális, szabadelvű és konzervatív írók is, akik a magántulajdon elvet feltétlenül fenn kívánják tartani, emellett azonban a kisgazda számára több termelőeszköz feletti rendelkezést a mezőgazdasági munkás részére pedig több biztos munkaalkalmat óhajtanak nyitni. Bizonyos, hogy a szövetkezés, .1 bu tokközösség sok előnyét meghozza anélkül, hogy az egyesektől vagyonukról, vagy gazdasági önállóságukról való teljes lemondást kívánná. A szövetkezet, mint egyetlen hatalmas, vagyonos sok munkáskéz felett rendelkező vállalkozó léphet fel, mikor a föld vételéről, kibérléséről, eszközök,, gépek beszerzéséről, kölcsön felvételéről, munkavállalásáról van szó, de már a termelő munkák közül csak azokat végezteti tagjaival közösen, amelyeknél az okvetetlenül szükséges. A többi termelőmunkákat, a részterületek megmunkálását, az egyes állatok gondozását a szövetkezett egyénekre bízza, akik jutalmukat a beszolgáltatott termények arányában, esetleg egyenesen ezek árában kapják: közös gépeket, készülékeket is sorosan használják, esetleg a szövetkezett társak segítő munkásságának igénybevételével. A közös érdekben közösen teljesített munkákért, amelyeknek sora mindenkire reá kerül, nem is jár mindig külön díjazás, máskor ugyan rendes munkabér jut ki. Ez történik különösen a szövetkezetek, mirft munkaadók által alkalmazott szakközegekre nézve. A szövetkezeti eszme elég könnyen gyökeret verhet ott, ahol annak talaját már régi községi hagyományok, szokások előkészítették. Ilyén szokások a *kaláka«, a >móba«, vagyis az egyes gazda romlásveszélyébe került termésének sürgős betakarítása, az erre önként, díjazás nélkül, éppen csak egy megvendégelés reményében vállalkozó szomszédok által, ilyen a mátkapároknak az esküvőik alkalmával minden oldalról juttatott ajándék, a házépítésnél nyújtott olykor önkéntes, olykor kötelező segítség. Ide tartozik bizonyos esetekben mindenki számára nyitva hagyott terményrészesedés- így Délmagyarország némely községében tengeriérés idején mindenki letéphet magának annyit, amennyit a helyszinen megsüthet és elfogyaszthat- A tengerparti halászok is megengedik a nagy fogások idején, hogy ki-ki annyit tulajdonítson el magának, amennyit éppen hazavihet. Az őskommunizmus ezen késői maradványaihoz számítható a falusi nép sokszor magasztalt vendégszeretete, alamizsnaadó készsége, de viszont lopási hajlama is. Némely termény, pl. gyümölcs eltulajdonítását nem is tekintik lopásnak. Felsőmagyarországon azt mondják, hogy azt az úristen mindnyájunk számára teremtette. A kommunizmus tehát a falura nézve nem újabb, nem idegenebb eszme, mint a város számára. De azért megfontolást érdemel, minő helyzetet teremthetne a faivakon a .győztes kommunizmus? Itt nem gondolunk a régi szűkkörű és sokszor szűkkeblű falusi közösségeknek a többi világtól el-