Munkásügyi szemle, 1917 (8. évfolyam, 3-24. szám)

1917 / 3-4. szám - Törvényjavaslat a munkásbiztosítás reformjáról

124 Munkásügyi Szemle éjjeli munkát kiskorú gyermekek folytassanak. (Ugy van! a bal- és szélsőbalol­dalon.) Nagyon kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, méltóztassék sürgősen utasítani az iparfelügyelőket, hogy tartsanak sürgős vizsgálatot az ország összes gyáraiban, Budapesten elsősorban a Weiss Manfréd-féle gyárban méltóztassék lehetetlenné tenni, hogy ott fejletlen gyermekeket, fiúkat és leányokat az erejü­ket meghaladó munkára kényszerítsenek. Valami úton-módon kell segítséget találni, akármiféle nehézségek vannak, azokat le kell küzdeni, mert az ország­nak szüksége van gyermekeire. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) B. Harkányi János kereskedelemügyi miniszter : Ha meg méltóz­tatik engedni, most röviden rátérünk az előttünk fekvő törvényjavaslatra. Min­denekelőtt örömmel állapíthatom meg, hogy a második és harmadik szakaszhoz kért felhatalmazások ellen észrevétel sehonnan sem merült fel, sőt inkább az igen tisztelt túloldalról biztatást nyertem, hogy a tervezetnél tovább menjek és többet tegyek e téren. Legyen meggyőződve a t. ház, hogy a szociálpolitikai téren a haladást senki sem óhajtja inkább, mint én, azonban a kormány felelőssége tudatában bizonyos szempontokat nem téveszthet szem előtt és itt csak kellő óvatossággal lépésről-lépésre haladhat. T. ház! Nem akartam egy állandó jellegű törvénynyel elébe vágni a munkás­biztosítás szerves reformjának. Nézetem szerint a háború lezajlását követő közeli időben erre úgyis szükség lesz. (Igaz! Ugy van! balfelől.) már csak a vita során az ellenzék részéről hangoztatott kívánalmakra való tekintettel is. De azért is helyesebbnek tartom a kérdésnek a törvényjavaslat mai alak­jában való megoldását, mert tekintettel kellet lennünk a háború által előidézett különös viszonyokra és arra is, hogy a háborút követő állapotod senki sem ismerheti, az akkor beállandó helyzetet senki át nem tekintheti, ma tehát idő­szerűtlen volna e téren elébe vágni a jövőnek. Rendelettel tartottam az e téren teendő lépéséket megvalósitandónak azért, mert általánosságban akartam csak megjelölni feladatainkat, hogy így a háború tartama alatt is alkalmazkodhassunk a változó viszonyokhoz, másrészt pedig azért is, mert ma a tervezett intézkedések financiális hátterét sem tekinthetjük még át. Nem is volt idő az összes statisztikai adatok átvizsgálására s bár ezzel közben is foglalkoztunk, helyesebbnek látszott felhatalmazás alapján biztosítani az intéz­kedések lehetőségét. Ez ellen a forma ellen különben az ellenzék tisztelt szó­nokai sem tettek kifogást. Egyedül Szterényi József tisztelt képviselőtársam ki­fogásolta, hogy legalább az indokolásban nem jelöltük meg tüzetesebben és rész­letesebben mindazt, amit tenni szándékozunk. Legyen szabad erre megjegyeznem, hogy ettől is tartózkodtam éppen azért, hogy akciószabadságát a kormánynak ne érintsem, mert még az is, ami csak az indokolásban lett volna — hacsak nem jelzem különösen, hogy ezt csak ezidőszerint tartom így helyesnek — zsinór­mértékül szolgált volna a későbbi időkre és bizonyos mértékben kötötte volna a kormányt. Ilyen körülmények között, bár az igen tisztelt előadó úr — igaz, hogy csak félhivatalosan — már nyilatkozott e tekintetben, bátor leszek a magam ré­széről felhasználni az alkalmat, hogy kifejtsem azt, amit ezen a téren ezidőszerint tenni szándékozom. (Halljuk ! Halljuk !) Mindenekelőtt felvettetett az ellenzék részéről — az ellenzék legtöbb szó­noka, aki e tárgygyal foglalkozott, említette ezt a kérdést — a bérhatár meg­állapítása. Ugy Szterényi József, mint Bródy Ernő és Pető Sándor képviselő urak foglalkoztak ezzel és én teljes egyetértésben vagyok az ellenzék most említett tisztelt szónokaival abban a tekintetben, hogy a közönséges munkásoknál és az iparossegédeknél a bérhatár teljes mellőzését vélem jogosultnak. (Helyeslés bal­felől.) Nem akarom- ugyanis a munkaadó jóakaratától tenni függévé azt, hogy a napi 8 koronánál nagyobb keresetű munkás biztosíttatik-e vagy sem, a közön­séges munkás keresete mindenesetre oly változó és bizonytalan, hogy az a biz­tosításra rászorul. (Helyeslés balfelől.) Gondolom, Bródy Ernő tisztelt képviselő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom