Munkásügyi szemle, 1917 (8. évfolyam, 3-24. szám)

1917 / 3-4. szám - Törvényjavaslat a munkásbiztosítás reformjáról

116 Munkásügyi Szemle már 10 év előtt is hangoztatott álláspontot, hogy a mezőgazdasági munkásokat és a cselédeket is be kell vonni a biztosítás körébe, továbbá helyesnek találnám, hogy az állam ismét konszideráció tárgyává tegye, hogy az 1910. évben elfoglalt álláspontjával szemben, amely szerint az állami alkalmazoltakat kivonta a munkásbiztosító pénztár köréből, — amiről Bródy Ernő t. képviselőtársam már beszélt — ne kerüljenek-e ismét vissza az állami alkalmazottak a biztosítottak körébe. Még egyet akarnék e tekintetben a t. kormány szíves figyelmébe ajánlani és pedig a hadimunkára beosztott mindenféte kategóriájú emberek biztosítását. Mert hogyha ma a hadimunkára beosztott bármilyen kategóriájú ember, akár ipari munkás, akár más, ott beteggé válik, vagy baleset folytán munkaképtelenné, rokkanttá lesz, akkor milyen ellátásban részesül a fennálló hadiszabályok szerint, arra méltóztatik tudni, hogy az lehetetlen állapot. Jobb volna tehát, ha a biztosítás összes konzekvenciáival a hadimunkára beosztott emberekre is fennállna. Maga a törvényjavaslat szól és az előadó úrtól kezdve minden felszólaló képviselő úr beszélt a behajtás, nevezetesen a járulékok behajtásának kérdéséről. Különösen Szterényi József t. képviselőtársam mutatott rá azon számadatokra, amelyek igazolják, hogy az elmúlt évtized alatt a munkásbiztosító pénztárak milyen rengeteg összegeket vesztettek el, mint behajthatatlan követelést és ő egyúttal rámutatott arra is, hogy mik ezen behajtás lehetetlenségének és a mintegy 5 millió koronányi követelés elvesztésének okai, amely 5 millió elvesztése természetesen nagy ártalmára volt a munkásbiztosító pénztárak egyensúlyának és fejlődésének. Sajátságos szabálylyal találkozom a munkásbiztosítási törvényben, amelylyel a jogi élet semmiféle más terén találkozni nem lehet. Hiszen erre már az előadó úr is, valamint előttem felszólalt t. képviselőtársaim is alludáltak, de mégis bátorkodom a t. ház figyelmét e kérdésben rövid időre igénybe venni és itt ismét arra hivatkozhatom, hogy 10 éves gyakorlati tapasztalatom alapján beszélek. Az 1907 : XIX. t.-cikk 41. §-a szerint a munkaadó fizeti be a pénztárba a betegsegélyezés egész járulékát és levonja ennek felét a munkás béréből. A szabály tehát az, hogy a betegsegélyezési járulék felét a munkás, felét a munkaadó fizeti, aki azt a munkás béréből levonja. A jogszolgáltatás minden terén sikkasztásnak nevezik azt a cselekményt, ha valaki bizonyos, határozott célzattal és rendeltetéssel átvesz mástól egy pénzösszeget és azt nem juttatja el oda, ahova el kellene juttatnia, hanem saját céljaira fordítja. A munkaadók, amint különösen Szterényi képviselő úr statisztikai adatai igazolják, körülbelül 5 milliónyi olyan pénzt nem fizettek be a pénztárba 10 év alatt, amelyet a munkások béréből azzal a határozott célzattal vontak le, hogy azt a munkás helyett a pénztárba befizessék. Polónyi Géza: A bíróságok kimondták, hogy ez sikkasztás ! Bródy Ernő: Nem mondták ki egyöntetűen! Pető Sándor: Eleinte a budapesti és vidéki pénztárak, midőn a munkaadók nemcsak a saját felerészüket, hanem a munkás visszatartott felerészét sem fizették be, sikkasztás miatt feljelentést tettek s tudtommal két vidéki bíróságnál — Fehértemplom és talán Temesvárott — jogerősen megállapították, hogy ez igenis sikkasztás, ellenben az itt, úgy-e bár, leginkább számottevő budapesti bíróságok fel egészen a Kúriáig jogerősen azt állapították meg, hogy ez nem sikkasztás és ezt lényegileg azzal indokolták, hogy a törvény 41. §-a feljogosítja ugyan a munkaadót a munkás bérének levonására és kötelezi őt ezen levont bérrészlet beszolgáltatására, azonban ugyanaz a törvény azt mondja tovább, hogy ha nem is vonja le a munkás béréből a munkaadó ezt a részt, a munkaadó azt minden körülmények között megfizetni köteles. Polónyi Géza: Ez minden sikkasztott pénzre áll! Pető Sándor: Nekem is ez a felfogásom; én csak reprodukálom a bírói ítélet indokolását. Szóval ezen indokolása után a munkaadónak ez minden körülmények között materiális kötelezettsége, akkor is, ha nem vonja le a munkás béréből. Tegnap volt itt szó arról, hogy a bíróság tekintélyét kritikával ne támadjuk és tiszteljük a bíróságot, én tehát e tiszteletnek adózom a jelen esetben és nem teszem vita tárgyává, hogy igaza van-e a bíróságnak vagy nincs; ez fait accompli, ezzel számolni kell és ha ez a bíróságok felfogása s ha igaza van a budapesti bíróságnak a 41. §. interpretációjában : a törvényhozásnak és a kormánynak megvan a módja, hogy ezt a 41. §-t megfelelően precizirozza. Polónyi Géza: A jogegységet kellene megállapítani! A koronaügyésznek ezt kellene követelnie í