Munkásügyi szemle, 1917 (8. évfolyam, 3-24. szám)

1917 / 3-4. szám - Törvényjavaslat a munkásbiztosítás reformjáról

100 Már most még egyet legyen szabad kiemelnem: Az utóbbi időben Ehrlich tanár korszakos felfedezése folytán az embereket azzal a reménynyel lehet éltetni, hogy kigyógyulnak, a salvarsannal majdnem biztos eredményt lehet elérni. Ha a betegek tudják azt, hogy van olyan gyógyszer, amelynek segítségével meggyógyulhatnak, akkor az orvosoknak és a pénztáraknak mindent el kell követniök arra nézve, hogy ezeket az embereket a gyógyulás reményével magukhoz édesgessék: Török Lajos professzor, aki mint orvos és mint ember egyaránt kiváló, akinek nevét igazán öröm említeni, egy betegsegítő kórházban már meg is valósított egy ilyen ellenőrző intézményt, minden embert, aki nem jön, felkerestet a lakásán és szelid kényszerrel igyekszik rábírni ezeket az embereket arra, hogy magukat kezeltessék. Vannak mások, akik iratoknak terjesztése által óhajtják elérni azt a célt, hogy a betegek felvilágosíttassanak és a kezelésről még idejében gondoskodjanak. Én mindenesetre a szóval való biztatást, a morális, etikai hatást helyesebbnek tartom, mint a nyomtatványok útján való kapacitációt. Az iskolákban azonban nyomtatvány útján és szóval is idejében foglalkozni kellene ezzel a kérdéssel, mert hiszen nagyon szomorú tapasztalat, hogy már egyes 14—15 éves gyermekek meg vannak fertőzve ilyen betegségekkel. Maguk az orvosok mondják, hogy a legszomorúbb, valóban szivettépő látvány, mikor egy ilyen 14 éves fiatal gyerek súlyos nemi betegséggel jelentkezik. Ha tehát idejében az iskolaorvosi intézmény megfelelő beállítása és fejlesztése által felvilágosítanánk a fiatalságot a várható következményekről, ha azokat eléjük tárnánk, ezzel is sokakat mentenénk meg és mindenesetre megtettünk volna a magunk részéről mindent, amit megtennünk lehet. (Helyeslés balfelől.) Végre is vannak javíthatatlan emberek és gyerekek, akiken nem lehet segíteni. Nekünk azonban mindenesetre meg kell nyugtatnunk a lelkiismeretünket, hogy mi a magunk részéről mindent elkövettünk arra, hogy a társadalmat ezen rettenetes csapástól megóvjuk. (Helyeslés balfelől.) Méltóztassanak most már megengedni, t. ház, hogy okát és magyarázatát adjam annak, hogy tulajdonképen miért foglalkoztam ezzel a kérdéssel ilyen hosszasan és behatóan a mostani törvényjavaslat tárgyalása alkalmával és hogy kimutassam, hogy mi a kapcsolat a betegsegélyző pénztárak intézménye és ezen betegségek leküzdése között. Bocsánatot kérek, hogy ismét német példára hivatkozom. Németországban a katonai hatóságok a hazabocsátandó és nemi fertőzésen keresztülment és a katonai kórházakban gyógykezelés alatt állott katonákról jelentést tesznek annak a betegsegélyző pénztárnak vagy biztosító intézetnek, amelyhez az illető katona tartozik. A biztosító intézet vagy betegsegélyző pénztár által fentartott tanácsadóhely azután felügyeletet gyakorol az illető felett, hogy amig szükségesnek mutatkozik, további kezelésben részesüljön. Török Lajos professzor egy tanulmányában megemlíti, hogy Bissing, Belgium volt kormányzója, rendkívüli előrelátásról tett tanúságot, mikor annak a véleményének adott kifejezést, hogy a katonai hatóságok és a munkásbiztosító pénztárak közötti legszorosabb érintkezés kell hogy túl élje a háborút és kell, hogy a béke idejére is biztosíttassék a sikeres együttműködés. Az imént vázolt kapcsolatot a katonai orvosok, hatóságok és a nemi betegek számára szervezett tanácsadó-helyek között valóban a béke idejére is fenn kellene tartani. T. képviselőház ! Az én tiszteletteljes kérésem ezzel kapcsolatosan a kereskedelemügyi miniszter úrhoz az, méltóztassék intézkedni abban az irányban, hogy mindez nálunk is megtörténjek. Hogy a katonai hatóságok, a hadvezetőség lépjen érintkezésbe minálunk is a munkásbiztosító pénztárakkal, hogy amikor az a katona hazajön, ha nemi betegségben szenved, a biztosító pénztár erről értesülve legyen és megtehesse mindazokat az óvintézkedéseket, amely szükséges arra, hogy ennek a bajnak továbbterjedése megakadályoztassék és súlyosabbá fejlődésének eleje vétessék. Németországban a Reichsversicherungsamt elnöke, dr. Kaufmann, aki a legelsőbbrangú szaktekintély, a már említett Bissingnek kezdeményezésére összeiratta ezeket az intézményeket és a meglévő betegsegélyző pénztárak közreműködésével és Kaufmann doktornak, a birodalmi biztosító hivatal elnökének bevonásával, a katonai hatóságok, a pénztárak, a biztosító intézetek és az orvosi kar képviselőinek jelenlétében alapos megbeszélés után részletesen megállapította a betegségek elleni akció vitelének módozatait.