Munkásügyi szemle, 1917 (8. évfolyam, 3-24. szám)

1917 / 3-4. szám - Törvényjavaslat a munkásbiztosítás reformjáról

94 munkaadónak kötelessége, hogy ugyanazt nyújtsa, amit az ipari munkások élveznek, az ipari munkaadók nyújtanak. (Igaz! Ugy van! balfelŐl.) Az állam feladata tehát az egész vonalon, hogy a munkaadó-osztályt, legyen az kereskedelmi, ipari vagy mezőgazdasági: kötelezze arra, hogy ezt a minimális szociális előnyt a maga munkásai részére biztosítsa. (Helyeslés balfelől.) T. képviselőház! Mit használ az egész anyavédelem, ha mindössze azt a 199.000 ipari munkásnőt védjük a biztosítás révén, mikor ezekkel szemben 712.000-re rúg a mezőgazdasági munkások között a női napszámosok és családtagok száma^ (Igaz! Ugy van! balfelől.) Amig a biztosítást ezekre is ki nem terjesztjük, addig az csonka munka lesz. így is szép és jó, de a nemzet szempontjából csonka és nem méltó azokhoz a nagy időkhöz, amelyeket ma élünk. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) És ha új terhekről beszélek, t. képviselőház, természetszerűleg le kell vonnom a konzekvenciákat abban a tekintetben, hogy megjelöljem a fedezet módját. (Zaj a jobboldalon.) Gr. Apponyi Albert: Halljuk! Halljuk! Szterényi József: Én, t. ház, azt tartom, és az ország érdekében levőnek is azt látnám, hogy azokat a terheket, amelyek nem egyoldalú érdekeltségi viszonyból folynak, nem is az iparos-oszlálynak, vagy a mezőgazdasági osztálynak külön érdekei, hanem amelyek egy nagy állami érdeket képeznek a jövő nemzeti gyarapodás szempontjából, — értem a betegágyas nők segélyezését, a terhességi és a szoptatási segélyt — mondom, ezeket a terheket az államnak kellene fedeznie. Ha azonban a t. kormány nem volna hajlandó ezt az álláspontot magáévá tenni, akkor átmenetileg legalább megoldható lenne a kérdés az érdekeltek megterheltetésével is úgy, ha a miniszter úr — mint erre az előadó úr is ismételten hivatkozott — keresztülvinné a járulékok felemelését, ha felemelné azt a kulcsot, amely ma 3%. Az előadó úr félszázalékos emelést egy egyszázalékos emeléssel variálva mutatott itt be, azonban bocsásson meg nekem az én t. barátom, ez a félszázalékos emelés még negyedmunkának sem illik be, ez elhibázott lépés lenne a kormány részéről, mert ha a másik oldalon a szolgáltatásokat felemeljük, és nem emeljük fel legalább egy százalékkal a járulékokat, akkor kockáztatni fogjuk a mai konszolidált pénzügyi helyzetet; ezt pedig kockáztatni nincs érdekünkben és nem is szabad. Ennélfogva azt javaslom, hogy méltóztassék a járulékokat 3n/0-ról 4%-ra emelni, amely esetben fél százalék a munkaadó, fél százalék a munkás terhére esnék a megosztás szerint. Hogy méltóztassék látni, mily csekély teher hárul az érdekeltségre, erre nézve kiszámítottam, hogy egy iparosra, aki 5 munkást foglalkoztat, összesen évi 40 korona többlet esik az 1%-os kulcsemelésből, amelynek fele a munkaadót, fele a munkást terheli. Egy száz munkással bíró vállalatnál pedig az évi teher mindössze 900 korona, ami igazán nem játszik szerepet azzal a nagy kérdéssel szemben, amelyről itt szó van. Nem ismeretlen előttem, t. ház, az a kérdés, amely e fél százalék és az l°/o körül az Állami Hivatal körében felmerült, amelynek aggálya van e tekintetben, vájjon a mostani 3°/u nem jelent-e már 3'5%-ot és hogy a mai törvényes helyzetbő folyólag felemelheti-e a 4°/0 határon belül, vagyis egy százalék már 4-5 százalék lenne Megvallom, erre a komplikált számítási kérdésre nem térnék rá, anná kevésbé, mert a 3-5°/"-os álláspont szerintem nem is tartható fenn. Bátorkodom ugyanis a miniszter úr figyelmébe ajánlani, ha döntendő lesz e kérdésben, hogy az a kérdés, hogy a mai 3% a 6- és 7-napos szolgáltatás, illetőleg járulékok következtében nem 3^5%-e, az a kérdés egykönnyen nem dönthető el. Méltóztas, sék a miniszter úrnak számításba venni, igaz, nagy statisztikai munkát igényelazoknak a munkásoknak számát és fizetését, akik folyton üzemben vannak alkalmazva, a hét mind a hét napjára kapják a fizetésüket, ha ezeket kombinációba méltóztatik venni, akkor a mai járuléknak 3'5%-os kiszámítása nem lesz többé tartható. De a felhatalmazás alapján méltóztassék magát ezen túltenni, és ha