Munkásügyi szemle, 1917 (8. évfolyam, 3-24. szám)

1917 / 3-4. szám - Törvényhozásunk és a munkásbiztosítás

78 Munkásügyi Szemle Bármi legyen is azonban a magas minisztérium döntése a járulék nagysága tekintetében, éppen a háborús és a háborút követő állapotokra tekintettel, amidőn fiatal és női munkások és majdan rokkantak és félig rokkantak soha nem tapasztalt arányban ellepik a gyárak, műhelyek és irodák termeit, eme gyöngébb ellenálló képességű munkáselem egészségügyi védelme és a betegségi biztosítás terheinek legalább ezen a réven lehető csökkentése céljából szükségesnek tartjuk oly rendelkezés megállapítását, mint amilyent az osztrák betegségi biztosítási novellábad. cikk, 27. §.)már is felvettek. Ez a rendelkezés ugyanis a fél felebbezési jogának fentartásával feljogosítja a pénztárt, hogy azokat a munkaadókat, akiknek üzeme az egészségügyi követelmények előírt szabályainak meg nem felel, ennek az állapotnak megszüntetéséig tartó hatálylyal a járulék 50°/o-áig terjedhető pótjárulék kiszabásával sújtsa, amelyre nézve munkásaik béréből levonásnak nincs helye. Végül a pénztár anyagi érdekeinek megvédésére szolgálhatna oly rendelkezés megállapítása, a mely a puszta bejelentéstől és járulékbefizetéstől kifejezetten megtagadná a segélyezési igényjogosultságot, ha a kötelező vagy önkéntes tagság feltételei hiányzanak, jelenleg ugyanis, főleg a munkásbiztosításra vonatkozó hatósági jogkörök széteső sokasága következtében megtörténhetik, hogy egyik fórum (pl. a közigazgatási bíróság) a puszta bejelentés alapján kötelezettséget ró a pénztárra, holott a másik fórum (t. i. a rendes bíróság) a pénztár járulékkövetelését biztosítási kötelezettség hiányában elutasítja. Ezeket a szempontokat vélnénk figyelembe veendőknek ama rendelet megalkotásánál, amelynek kibocsátására a törvényjavaslat a minisztériumot elsősorban felhatalmazni kívánja. Szándékosan nem terjeszkedtünk ki ezúttal a biztosítási járulékok és díjak behajtására, amelynek a kapcsolatos kérdésekkel együtt a dolog természete szerint külön rendeletben kell szabályozást nyerni, már azér^ is, mert az előbb tárgyalt rendelettől eltérőleg, ez a rendelet, a törvényes felhatalmazáshoz képest nem csak a betegségi, hanem a balesetbiztosítási járulékokra és díjakra is kiterjed. Mellőztük itt annak a felhatalmazás alapján kibocsátandó rendeletnek tárgyalását is, amely a hadi munkások különleges biztosítási jogállását rendezni lesz hivatott. Abban a körülhatárolt kérdésben azonban, amelyre e cikknek tartalmát szorítottuk, igyekeztünk lehetőleg tiszta képet nyújtani azokról a szempontokról, amelyek a betegségi biztosítás napirenden levő részleges és egyelőre időlegesnek szánt reformjánál az anyagi jogi rendelkezések körül felmerülhetnek. Az érdeklődő szakközönség hozzászólásának megkönnyítése céljából megszövegezett §-okban mutatjuk be az előrebocsátottakban indokolt javaslatokat és pedig lehetőleg megtartva az 1907. évi XIX. t.-c. vonatkozó §-ainak sorrendjét. A tervezett rendelet szerintünk így szólhatna ; 1. §. Az 1907. évi XIX. t.-c. 1. és 2. §-aiban betegség esetére megállapított biztosítási kötelezettség e törvény 1. §-ának 1—16. pontjaiban felsorolt vállalatoknál, üzemeknél, közintézeteknél, hivataloknál, tanintézeteknél, egyleteknél, társulatoknál, továbbá az ipartestületeknél és az e törvény szerint alakult biztosítópénztáraknál alkalmazott munkásokra, segédekre, tanoncokra, szolgákra és cselédekre munkakeresményük összegére való tekintet nélkül kiterjed. Tisztviselőkre, kereskedősegédekre és általában hasonló állásban levő alkalmazottakra az e törvényen alapuló betegségi biztosítási kötelezettség csak akkor terjed ki, ha . alkalmaztatási viszonyukban főfoglalkozásukat gyakorolják és munkabérük évenként 3.600 K-t, illetőleg naponként 12 K-t meg nem halad. 2. §. Az 1. §. második bekezdésében, illetőleg az 1907. évi XIX. t.-c.