Munkásügyi szemle, 1917 (8. évfolyam, 3-24. szám)

1917 / 9-10. szám - A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesülete

Munkásügyi Szemle 2ü\ tetett el tisztítási célokra. Bár tényként megállapítható volt, hogy elhaltnak a krómvegyületekkel foglalkoznia nem kellett, viszont az a körülmény, hogy ennek dacára mégis miként került a mérgekkel érintkezésbe, kideríthetlen, kétségtelen mindenesetre, hogy öngyilkosságról a jelen esetben szó nem lehet, miből kényszerűen következik, hogy az elhalt az üzem veszélyességének az áldozata. (RVA. 1916. november 30.) Dróthuzó járadéka egyik szemének elvesztése esetén. Igénylőt dróthuzó foglalkozásban érte a baleset. Ez a foglalkozás nemcsak hogy magas követelményeket támaszt a munkás látóképességével szemben, de állandó veszélyességet jelent abban az irányban, hogy munka közben újabb balesetet okoz, miért is igénylőt foglalkozására tekintettel azok közé a baleseti sérültek közé kellett sorozni, akiknek egyik szemük elvesztése esetén az ideiglenes járadék a megszokás után is, tehát az állapotok állandó kialakulásával is változatlanul nyújtandó. Igénylő állandó járadéka 3373n/u- (RVA. 1916. október 18.) Viszálykodás közben elszenvedett üzemi baleset. Az a körülmény, hogy R. halála B. vigyázatlanságán, avagy szándékosságán alapul-e, közömbös. Az a körülmény, hogy az elhaltat munkája szoros térbeli kapcsolatba hozta N. cég munkásaival, akik közé B. is tartozott, már önmagában véve bizonyos összefüggést létesít a biztosítás alá tartozó üzemi tevékenységgel. Ez az együttdolgozás tette elsősorban lehetővé és bizonyos fokig okozta azt a viszályt, amelynek folyamán az elhalt a halálos sérülést szenvedte. Az a tárgy, amellyel a sérülés előidéztetett, úgy az N. cég, mint a G. cég — amely utóbbihoz az elhalt tartozott, — üzemi céljait közösen szolgálta. Megállapítható volt az a körülmény is, hogy a B. által dobott szerszám az elhaltat éppen abban a pillanatban találta fején, amikor az meghajolt helyzetéből felemelkedett. Maga e mozdulat, amelynek az üzemmel való kapcsolata kétségtelen, volt egyik oka annak, hogy az elhaltat az elhajított szerszám fejen találta, másrészt munkája miatt nem ügyelhetett a hirtelen támadásra, s így azt kivédeni nem tudta. (RVA. 1916. november 16.) Az orvosi vélemény közlése a biztosító-intézet határozatában. A RVO. 1589. §-a értelmében a biztosító-intézet határozata megindokolandó. A biztosítási fŐhivatal a biztosító-intézet határozatát feloldotta, mert azt az orvosi'véleményt, különösen pedig az abban lévő objektív leletet nem közölte. A törvény hivatkozott rendelkezése nem írta, mert nem is írhatta elő a határozat indokolásának terjedelmét és körét, mert az az egyes esetektől függ. Mindenesetre azt a célt szolgálja az indokolás, hogy az igénylő abból eldönthesse, mikép a határozatban megnyugszik-e vagy sem. Tehát az orvosi vélemény közlésének mértéke is ebből a szempontból bírálandó el. A hivatal korábban már arra az álláspontra helyezkedett, hogy a határozatnak a vélemény lényeges tartalmát kell közölnie. Lényeg alatt mindenesetre azt kell érteni, hogy abból az igénylő részint maga megérthesse a határozatot, másrészt annak alapján azt valamely orvossal ellenőriztethesse. A szóbanforgó esetben a biztosítási főhivatal nem járt el helyesen, mert a határozatnak ama közlése, hogy »igénylő balesetének következményei megszűntek^ elegendő s a sérülés egyszerűségének következtében a céljának megfelel. A sérülés a jobb orsócsontot érte s a határozat nem közölte, hogy a kéztőizület vastagodása megszűnt, a mozgás nem korlátolt.« (RVA 1916. november 8.) Sikamlós járda felhintésének elmulasztása esetén a betegsegélyző pénztárnák a RVO. 1542. §-ában megállapított megtérítés iránti igénye a mulasztást elkövető háztulajdonossal szemben fennáll. Az alperes mulasztása megállapítandó volt, mert mint háztulajdonosnak kötelessége lett volna a jégtől sikos járdán a házba vezető utat felhintéssel hozzáférhetővé tenni, holott az e kötelességének vagy egyáltalán nem, vagy pedig meg nem felelően tett eleget. Közömbös az, hogy alperes a nap folyamán a járdát felhintette. Hasonló kijáratok fagyás esetén különösen veszélyesek s így meg kellett volna este győződnie arról, hogy a napközben felhintett hamu az elcsúszást még megakadályozza-e. Alperes ezt elmulasztván, a BGB. 823. §-a alapján köteles a sérült kárát megtéríteni. E kárterítési igény pedig a RVO. 1542. §-a értelmében felperesi pénztárra száll át a sérültnek nyújtott táppénz és orvosi kezelés erejéig. (Amtsger. Solingen. 1916. november 14.)