Munkásügyi szemle, 1917 (8. évfolyam, 3-24. szám)

1917 / 5-6. szám - Az angol szociális biztosítás

Munkásügyi Szemle 149 Az angol szociális biztosítás. Irta: Varga Jenő. A háború alatt az angol munkásügyi irodalom egy nagyon érdekes és értékes munkával szaporodott Az angol szakszervezetek parlamenti bizottsága, az angol munkáspárt végrehajtó bizottsága és a Fabianusok társasága együttesen egy új évkönyvet adott ki, a » Munka évkönyve 1916«címen.1) A könyv nyilvánvalóan a nagy munkástömegek számára készült. Erre mutat rendkívül olcsó ára; a 704 oldalas könyv ára egy shilling = 1'20 korona. Tartalmazza mindazt, amit a munkásnak szakszervezeti, politikai, munkásmozgalmi és szociálpolitikai ügyekről tudni hasznos. A remek munka nyolcadik része az angol munkásbiztosítást tárgyalja; az egyes biztosítási ágak történelmi fejlődését, jelen állapotát, a munkás teendőit és jogait ismerteti és rámutat a fenforgó hiányokra. Ezt akarjuk ismertetni, megjegyezvén még, hogy az évkönyv szerkesztésében és megírásában az angol munkásmozgalom legkiválóbb emberei: Bemard Shaw, Sydney Webb, A. Henderson, most miniszter, W. A. Appleton, a szakszervezeti tanács titkára, R. Smillie, a bányászszövetség elnöke, M. Bondfield, a Nőmunkások országos szövetségének titkárnője, stb. vettek részt. Az angol állami szociálpolitika és szociális biztosítás későbbi eredetű, mint a német; a szociális biztosítás hosszú időn keresztül a munkások autonóm szerveinek a dolga volt. A szociális biztosítás célja: a munkás standardját fentartani minden olyan baj esetén, amidőn erre saját erejéből nem képes. Ilyen bajok és eshetőségek a következők: I. Dalesetek. Európa és Amerika államainak munkásságából évente 4—5 millió szenved balesetet. 1913-ban az üzemi balesetek száma feleannyira rúgott mint a világháború első 12 hónapjában a sebesülések és halálesetek száma. Évente 50 ezer halálos baleset történik Európában és az Unióban. Ez óriási kárt jelent az államnak és ezért ma már minden ipari állam valamiféle módon biztosítja munkásságát a balesetekből származó károsodás ellen. Ennek két főformája van: a munkáltató közvetlen kártérítési kötelessége és a szociális biztosítás. Angliában sokáig az első rendszer állt fenn. A bíróságok ítélkeztek a kártérítési kötelezettség dolgában. A bíróságok az angol • individualisztikus szellemben gondolkozván, azt tartották irányadónak, hogy ha egy munkás munkát vállal, vállalja a vele járó kockázatot is.« Ha tehát a munkáltató a »rendes gondosság«-ot — ordinary care — tanúsította, kártérítésre nem volt kötelezhető. Sőt akkor sem ítélték el, ha világosan nem teljesítette kötelességét és hibás gépeket és szerszámokat alkalmazott, föltéve, hogy erről a munkásnak tudomása volt; a bíróságok arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a munkás avval, hogy folytatta a munkát, noha tudomást szerzett a veszélyről, vállalta a rendkívüli kockázatot... Nem kellett kártérítést fizetni a munkáltatónak akkor sem, ha a balesetet más — vigyázatlan vagy tanulatlan munkás — mulasztása idézte elő. A közös alkalmazás tana — »the doctrine of common employment« értelmében a munkás, midőn valamely üzemben munkát vállal, vállalja a közös alkalmazásból származó kockázatot is. Ami a bírósági eljárást különösen súlyossá tette, az volt, hogy a bizonyítás terhe mindig a balesetet szen') The Labour, Jear Book, 1916. Issued under the auspices of The Parliamentary Comittee of the Trades Unions Conqress. The Executive Comittee of the Labour Party. The Fabian Research Department. [>, Victoria Street, London S. W. One shilling.