Munkásügyi szemle, 1916 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1916 / 3. szám - Az állam és a társadalom szerepe a rokkantügy terén

6S Munkásügyi Szemle A baleseti sérülés folytán bekövetkezett munka- és keresetképtelenség cimén igényelhető járadék ugyanis az arra jogosult létfentartására szolgálván, a tartás jellegével bír; minélfogva a ki nem szolgáltatott ilyen követelés annak idején per útján követelendő, amiből következik, hogy ha a jogosult ezzel a jogával nem él, hanem követelését évek hosszú során át különös gátló körülmény nélkül per útján nem érvényesíti, az adóst a követelésnek utólagos megfizetésére nem szoríthatja. Az a baleset, amelyből a felperes kereseti követelését származtatja, még az 1912. évi december hó 31-ik napján történt, a felperes kártérítés iránti keresetét pedig csak az 1908. évi augusztus hó 5. napján, tehát a baleset megtörténtétől számítva több mint öt és fél év múlva adta be, anélkül, hogy igazolta volna, hogy a kereset megindítását ilyen hosszú időn át valamely méltánylást érdemlő körülmény gátolta volna; az alperes tehát a fenforgó esetben a kereset beadását megelőzött időre kártérítést adni annál kevésbé tartozik, mert abból a körülményből, hogy a felperes elfogadható gátló ok nélkül alperes ellen több éven át keresettel fel nem lépett, hanem kártalanítása végett egyedül az alperes társpénztára ellen fordult és attól fogadott el előbb 1134 korona 73 fillér végkielégítési összeget, utóbb pedig havi 12 korona nyugdíjat, alaposan következtethető, hogy a felperes maga is azt tartotta, hogy az alperes a kereset beadása előtti időre kártérítéssel nem terhelhető. A kereset beadását követő időre a felperes részére havonként csak 50 korona 24 fillér járadék volt megítélhető. "jár-e kártérítés baleset folytán bekövetkezett elcsúfitásért ? Egy konkrét esetben egy kiskorú leány törvényes képviselője kártérítési pert indított a vasút ellen és a többi között a baleset folytán bekövetkezett elcsúfitás és ennek következtében a nehezebb férhezmenetel címén 10.000 koronát követelt. Ezzel a a kereseti igényével a m. kir. Kúria felperest elutasította, mert az 1874. évi XVIII. t.-c. 2. §-ának 1. pontja részletesen meghatározza azt, hogy testi sértés esetében a vaspályavállalat kártérítési kötelezettsége mire terjed ki s minthogy ez a törvényszakasz nem rendeli azt, hogy a vaspályavállalat az esetleges elcsúfitásért és a férjhezmenetel megnehezítéseért is tartozik kártérítést adni: a a felperes részére ezeken a címeken kártérítés nem ítélhető. Közigazgatási véghatározatoknak és bírósági ítéleteknek felterjesztése tárgyában az Országos Pénztár köriratot intézett az összes kerületi pénztárakhoz és ebben kérte a pénztárakat, hogy a gyakorlatukban felmerült vitás kérdésekben hozott határozatokat vagy bírói ítéleteket, amelyek az 1907. évi XIX. t.-c.-ben felölelt anyag szempontjából elvi jelentőségüknél, vagy az indokolásban kifejtett törvénymagyarázatoknál fogva érdekesek, az Országos Pénztárnak másolatban, lehetőleg 45 napon belül küldjék be. Kerületi pénztár szerződése tüdőbeteg-gondozóval. Egyik kerületi pénztár elhatározta, hogy a pénztár területén felállítandó tüdőbeteg-gondozó intézet fentartási költségeihez 400 K-val hozzájárul. A pénztár igazgatója az igazgatóság határozata ellen különvéleményt jelentett be, amelyet arra alapított, hogy az 1907. évi XIX. t.-c. rendelkezése szerint a pénztár bevételei másra, mint a törvényben megállapított segélyezésre nem használhatók. A pénztár felterjesztése alapján az ügy az Országos Pénztár elnöksége elé került. Az elnökség hozzájárult a pénztár igazgatóságának határozatához, utasította azonban a pénztárt, hogy a gondozóval való jogviszonyt szerződésileg rendezze. A szerződésben kikötendő a pénztár tagjainak kezelése, amelynek magában kell foglalnia a gyógyszeres kezelést épp úgy, mint az oltások útján történő gyógykezelést, biztosítani kell szerződésileg a pénztár számára nélkülözhetetlen adminisztratív feladatok ellátását, a pénztár ellenőrzési jogosságát tagjainak ellátására vonatkozólag és ezt a jogot az Országos Pénztárnak és az Állami Hivatalnak is. Biztosítandónak tartja továbbá az Országos Pénztár a kerületi pénztár képviseletét a tüdőbeteggondozó intézet vezetőségében. A Dudapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztár emlékirata. A A Budapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztár igazgatósága emlékirattal fordult a kereskedelemügyi m. kir. miniszterhez, amely emlékiratban részletesen ismertette azokat a feladatokat, amelyeket a pénztárnak el kell látni s ismertette azokat a nehézségeket, amelyek a pénztárt feladata teljesítésében már most is, de még inkább a háború után gátolják. Az emlékiratban kéri a pénztár, hogy a