Munkásügyi szemle, 1916 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1916 / 3. szám - Iparfelügyelőink tevékenysége az 1913. évben

Munkásügyi Szemle 57 viselőházban már bejelentett újjászervezésekor ezen egyoldalúság megszüntetése mindenesetre kívánatos volna. Vegyészeti iparunk a páratlanul hatalmas német vegyi gyárak versenye dacára — miután nyersanyagban bővelkedünk — bár lassan, de mégis fejlődik. Ma már nemcsak Budapesten, hanem egyes vidékeken is jelentékeny vegyi gyáraink vannak, amelyeket felváltva, vagy együttesen gépész- vagy vegyészmérnököknek kellene vizsgálni. Egyetlen vegyészfelügyelő az egész ország területére nem elegendő. Az évi jelentés szerint az országban 432 vegyészeti ipartelep van; ha ehhez még hozzászámítjuk a többi iparcsoportba tartozó gyárak közül azokat, amelyekben összetettebb vegyi folyamatok segítségével történik a gyártás, kerek számban mintegy 500 gyárat tekinthetünk olyannak, amelyet vegyészeti szakismeret nélkül a célnak megfelelően megvizsgálni nem lehet. Ehhez járul még évenkint körülbelül 50 ilyen természetű telepengedélyezési tárgyalás is. Összesen tehát 550 helyen kellene az egyetlen vegyésziparfelügyelőnek évenkint az ország különböző vidékein eljárni, ami a nagy távolságok és a közlekedési nehézségek folytán lehetetlen. A vegyi gyárak ugyanis nem tömörültek egyes nagyobb városokba, hanem az ország különböző vidékein elszórva létesültek. Tájékozásul szolgáljon, hogy a 432 vegyi gyár közül: Budapesten van 104 telep, amelyből vizsgáltatott 72 telep 3.684 munkással, Budapest vidékén van 29 » » » 29 » 1.560 » Pozsonyi ker.-ben » 36 » » » 30 » 1.595 » Nagyváradi » » 331)» » » 28 » 244 » Temesvári » » 9 » » » 7 » 437 » Kolozsvári » » 11 » » » 10 » 1.203 » Fiumei » » 8 » » » 8 » 900 » Ebből láthatjuk, hogy Budapesten és vidékén a vegyésziparfelügyelőnek bőven volna dolga, a többi kerületben azonban alig lehetne kellően foglalkoztatni. Legcélszerűbb volna tehát őket a főfelügyelői székhelyeken alkalmazni, éppen úgy, mint az építész-felügyelőket is. A jelentés szerint az egyetlen magyar építésziparfelügyelő az 1913. évben 339 építkezést vizsgált meg 27.300 munkással. Arra a kérdésre, hogy a felügyelőnek az év folyamán hány építkezést kellett volna megvizsgálni, a jelentés nem ad fölvilágosítást. Az út- és vasútépítés, valamint vízszabályozás vizsgálatáról és ott szerzett tapasztalatokról a terjedelmes jelentésben nem találunk adatokat és hiányzanak, mint már említettem, az erdei fakitermeléseknél foglalkoztatottakra vonatkozó észleletek is. Igaz, hogy ezek nem gyárak, de az ott dolgozók mégis munkások, akiknek sorsáról a lelkiismeretes törvényhozás az iparfelügyelet átszervezése alkalmával meg nem feledkezhet. Más hatóságokra őket nem lehet bízni, mert a munkásvédelem a maga elsőrendű fontosságánál fogva semmiféle hatóságnak mellékfoglalkozása nem lehet. Ezen munkáknál foglalkoztatottak védelmét tehát ezzel hivatásosan foglalkozó mernöA'-iparfelügyelőkre kell bízni, akiknek számát és beosztását a gondozásukra bízandó munkások száma és elosztása határozná meg. Az orvos-iparfelügyelők szaporítása — ha a női munkások érdekében orvosi oklevéllel rendelkező iparfelügyelőnők fognak alkalmaztatni — véleményem szerint nem szükséges. Az orvosok a gyárvizsgálatokhoz szükséges műszaki ismeretekkel nem rendelkeznek, egyedül gyárvizsgálatokra nem mehetnek. Csupán az egyes gyárakban foglalkoztatott munkások körében uralkodó egészségügyi viszonyok megállapítására volnának alkalmasak, de ezt csak akkor tehetnék, ha a munkásokat egyenkint végig vizsgálnák. Ez azonban lehetetlen feladat. Nem azért, mert nagyobb gyárakban a >) 710 munkással.