Munkásügyi szemle, 1916 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1916 / 3. szám - Iparfelügyelőink tevékenysége az 1913. évben

52 Munkásügyi Szemle Geverbe« czímű jelentése. Hasonló adatokat találunk máshol is. A munkaalkalmaknak a szakmában való kellő megismerése végett, továbbbá a munka menetének és a szükséges balesetvédelmi intézkedéseknek megfelelő' szabályozása végett a balesetbiztosító szövetkezetek képviselőinek és a vállalatok felügyeletével megbízott technikai felügyelőknek a szaktanácskozásoknál minél nagyobb mértékben szóhoz kell jutniok. Ennek eredménye az lesz, hogy a sérültek mindegyike már kezdettől fogva a neki megfelelő helyre jut. Megfelelő befolyással kell bírniok a balesetbiztosító szövetkezeteknek'azoknál a szakkiképzéseknél is, amelyekben a sérültek a gondozók által berendezett műhelyekben és intézetekben részesülnek. Helyesen és jól vezetve, úgy képezik ki a munkást, hogy az új hivatásával járó veszélyekkel bátran szembe szállhat. Ezután arra kell törekedni, — és itt is a sebesült katonáknál nyert tapasztalatok fognak útmutatóul szolgálni — hogy a gépek védőkészülékei önmaguktól és a munkás magatartásától függetlenül működjenek és a munka megakadályozása nélkül a gépbe beépítve és lehetőleg hozzáférhetetlenek legyenek. Meg kell kísérelni egyes berendezéseket — pl. a szerszám vagy más dolgozó gépek kiszolgálását, a szíjak feltételét, a terhek mozgását, stb. — olyképen szabályozni, hogy az eddig szükséges egészséges két végtag helyett egy is eltudja végezni a munkát anélkül, hogy a veszély növekednék. A mi kitűnő technikai tudományunk e téren újabb babérokra tehet szert. Ilyen, vagy más módon, amelyről a balesetbiztosítók képviselőivel a Reichsversicherungsamt tárgyalni fog, elérhető, hogy a katonai sérültek foglalkoztatásánál a balesetvédelem is kellő méltánylásra találjon. Ha ez sikerül, akkor e nagy idők nagy vívmányát a békébe is át kell vinni, a háborús vívmányt a baleseti sérültek javára tovább fejleszteni és állandósítani kell és részükre a hasznot hajtó foglalkozásoknak az elmúltnál szélesebb körét kell megnyitni. Ekkor jelentene a háború itt is életet és nemcsak halált és pusztulást. Iparfelügyelőink tevékenysége az 1913. évben. Irta: Hlavács Kornél, miniszteri titkár-bíró. A világháború kellős közepén szerényen, még kevesebb zajjal, mint eddig, jelent meg a m. kir. iparfelügyelők 1913. évi tevékenységéről szóló jelentés. Az ipari munka veszélyei ellen megszakítás nélkül folyó küzdelemnek 72 főből álló kis magyar vezérkara hatalmas kötetben számol be egyévi működéséről, csekély eszközeivel nem arányos, nagy eredményeiről. Az elfogulatlan bírálónak el kell ismerni, hogy e testület derekas munkát teljesít, nem lankadó buzgalommal szolgálja a munkásvédelemnek még az érdekelt társadalmi osztályok egyes tagjai által is lebecsült céljait, elismerésre nem számítva, önmegtagadással végzi a közigazgatás legnehezebb, legtöbbször kétkedéssel vagy ellenszenvvel fogadott, profilaktikus, szociális feladatait. Közel 16 ezer ipartelepen 446 ezer munkás áll gondozásuk alatt. Minden íparfelügyelőnek tehát, ha a főfelügyelőket és a kezdőket is odaszámítom, évenkint egymástól távol eső mintegy 220 gyárban 6250 munkás egyéni kvalitását, cselekvési körét, munkájának természetét és megélhetési feltételeit kell vizsgálni és amennyire a tudományok mai állása megengedi, javítani. A céltudatos iparfelügyelet figyelme a munkásosztályhoz