Munkásügyi szemle, 1916 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1916 / 1-2. szám - A szocializmus és a szociális biztosítás

46 Munkásügyi Szemle rozatokat feloldotta és a fegyelmi eljárást megszüntette, azért, mert a jelen eset körülményei a fegyelmi eljárás megindítását és lefolytatását kizárják. A kerületi munkásbiztosító pénztár igazgatósága ugyanis a fegyelmi eljárást megelőzőleg egyik határozatával 3 hónapi föjmondással, másik határozatával pedig fölmondási idő bevárása nélkül dr. G. Á.-t állásából elbocsátot a és e határozatait kifejezetten fentartotta. Minthogy pedig sem a törvény, sem más törvényerejű jogszabály, de dr. G. Á.-nak a pénztárral kötött szerződése sem tartalmaz oly rendelkezést, amelynél fogva a pénztár nevezettnek szolgálali viszonyát csak fegyelmi eljárás alapján volna jogosult megszüntetni; minthogy továbbá dr. G. A. szolgálati viszonyának a pénztár részéről történt egyoldalú felbontása után a fegyelmi eljárásnak minden jogszerű alapja és célja már hiányzott; mindezeknél fogva az alsófokú fegyelmi határozatokat föloldani és a fegyelmi eljárást megszüntetni kellett. Igaz ugyan, hogy a nevezett orvosnak az Állami Munkásbiztosítási Hivatal által tett intézkedései kifejezetten nem kifogásoltnak kijelentett egyezség alapján keletkezett alkalmaztatási szerződése a fegyelmi el árás legfőbb vonásait, a közreműködésre hivatott szervek megjelölésével, rendezte. Ez a körülmény azonban csak arra enged jogszerű következtetést, hogy a pénztár az ily szerződéssel alkalmazott orvos ellen fegyelmi eljárást folytathat. Semmi alap sincs azonban annak kimondására, hogy az orvos szolgálati viszonyának fölbontása a pénztár részéről minden esetben csak fegyelmi eljárás alapján és fegyelmi határozattal történhetnék. Abban az esetben tehát, ha a pénztar az általa alkalmazott orvossal szemben már kimondta, hogy alkalmaztatását megszünteti, a fegyelmi eUárás utólagos lefolytatására jogos alap nincs. Ellenben el kellett utasítani dr. G. Á.-t az állásába való visszahelyeztetésére irányuló kérésével azért, mert sem a magánjog általános szabályai, sem dr. G. Á. szerződéses jogviszonyának különleges intézkedései nem korlátozták a pénztárt abban, hogy nevezett orvosának szolgálati viszonyát megszüntesse. Ebben a vonatkozásban kérdéses csak az lehet, hogy a pénztárnak volt-e jogszerű oka arra, hogy dr. G. Á.-t fölmondási idő bevárása nélkül bocsássa el, vagy pedig a fölmondáshoz valamely jogszerű fölmondási idő követelménye fűződött-e. Ennek a kérdésnek eldöntésébe azonban a Hivatal e helyütt nem bocsátkozott, mert e kérdés jelen esetben a fönliekből következőleg már csak az orvosi illetmények kifizetésére irányuló követelés elbírálásánál bírhat döntő szereppel. Családtagok gyógykezelésre való joga, ha a tag balesetet szenvedett. A m. kir. Állami Munkásbiztosítási Hivatal 1914. P 19\2. szám. 1915. évi november hó 5-én kelt ítélete. ítélet. A m. kir. Állami Munkásbiztosítási Hivatal a pénztár felebbezésének helyt adva, igénylő igényét elutasítja. Megokolás. Az első bíróság az igényt megállapította, mert felfogása szerint a tagság mindaddig fennáll, míg a betegségi segélyezés élvezete fenforog, illetőleg a jelen esetre vonatkoztatva, amíg a tag gyógykezelés alatt áll és munkaképtelen. Ellenkező felfogás mellett ugyanis épen azok a családtagok maradnának minden egészségügyi ellátás és támogatás nélkül, akik a családfő munkaképtelenségénél és orvosi kezelés alatt állásánál fogva arra legjobban rászorultak. A pénztár az ítélet ellen felebbezett, vitatva, hogy a szülés 20 héten túl történt, de különben is a tagnak segélyezési igénye vele szemben már 10 hét után (T. 70. §.) megszűnt. A felső bíróság 27. számú elvi határozatából s annak helyes indokaiból ugyanis az következik, hogy a betegség esetéve biztosított tagnak, akit a pénztár a törvény szerint kártalanítandó balesetében legalább 20 hétig már gyógykezelésben részesített, a 20 héten túl megbetegedett családtag után igényelt betegségi segélyeket kiszolgáltatni nem tartozik. Amint ugyanis helyes és törvényes felfogás az, hogy a betegség esetére biztosított tag és családtagjai a tagnak akármilyen Dalesetből eredő betegsége esetén nem jöhetnek hátrányosabb helyzetbe, mint egyéb okból eredő betegsége esetén, éppen olyan helyes és törvényes fölfogás az is, hogy a balesetből és pedig még a törvény szerint kártalanítandó balesetből eredő betegség esetén is a tag és családtagjai nem jöhetnek kedvezőbb helyzetbe sem, mint egyéb okból eredő betegség esetén. E fel-