Munkásügyi szemle, 1916 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1916 / 1-2. szám - A szocializmus és a szociális biztosítás

Munkasügyi Szemle 43 megtérítést igénylő pénztár átalányban, vagy külön dijazza-e orvosait a társpénztári tagok ellátása fejében, hanem döntő az, hogy az a pénztár, amelytől ily költség megtérítését valamely társpénztár követeli, ingyen, vagy megtérítés fejében látja-e el a társpénztárak tagjait. Az a kérdés tehát, vájjon az orvosok átalányuk fejében vagy külön díjazás ellenében látják-e el a társpénztári tagokat, nem az orvosi etlátást nyújtó és az illetékes társpénztártól megtérítést igénylő pénztár, hanem az átutaló illetékes pénztár viszonyai szempontjából bírálandó el. Bizonyos ugyanis, hogy az a pénztár, amely orvosait a velük fönnálló egyezsége értelmében a pénztári orvosi összes teendők ellátása fejében megállapított átalánynyal díjazza, anélkül, hogy társpénztári tagok ellátásáért orvosai irányában külön díjazással tartoznék, ténybeli alap hiányában sem számíthat föl megtérítési igényt a társpénztári tag gyógykezelése fejében azzal a pénztárral szemben, amely tagját hozzá utalta. Viszont tehát ily pénztárral szemben, amely orvosai részére a hozzá átutalt társpénztári tagok ellátása fejében külön díjazást adni nem tartozik, a társpénztárak részéről orvosi költség megtérítése iránt emelt igények is nélkülözik a jogos alapot. Igaz ugyan, hogy az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár alapszabályainak 57. §-a aként rendelkezik, hogy a pénztár, amelynek területén a társpénztári tag tartózkodik, a segélyt annak a pénztárnak terhére szolgáltatja ki, amelynek kötelékébe a tag tartozik. Ez az alapszabálybeli rendelkezés azonban, az 1907. évi XIX. t.-c. 114. §-ának utolsó bekezdésében foglalt rendelkezéshez képest nem ellenkezhetik az ugyancsak törvényben megállapított kölcsönösség elvével, illetőleg csakis a törvényben megállapított kölcsönösség keretén belül nyerhet alkalmazást. A társpénztár terhére tehát az ennek tagja részére nyújtott segély költségét fölszámítani az alapszabályok 57. §-ának figyelembe vételével is csak abban az esetben lehet, ha megfelelő esetben a társpénztár is fölszámítja költségeit. Társpénztárf nem lépheti át a segélyezésnél a megbízó pénztár által meghatározott korlátokat. Társpénztár által jogtalanul kiadott segély nem térítendő vissza. I. A m. kir. Állami Munkásbiztosítási Hivatal biztosítási tanácsának 1915. évi október hó 2-án kelt 10.741. számú határozata, Határozat: A m. kir. Állami Munkásbiztosítási Hivatal megállapítja, hogy a m—i kerületi munkásbiztosító pénztár a sz-i kerületi munkásbiztosító pénztárnak nem tartozik megtéríteni az e pénztár által K. M. m-i pénztári tag részére 1911. évi szeptember hó 25. napjától december hó 5. napjáig terjedő 72 napra táppénz fejében kifizetett 90 K összeget. Megokolás: A biztosított tag részére ugyanis az 1907 : XIX. t.-c. 50. §-a értelmében és az ennek alapján ebben a vonatkozásban kötelező jogforrás erejével biró országos pénztári alapszabályok 57. §-a értelmében is az a kerületi munkásbiztosító pénztár köteles elsősorban a segélyeket kiszolgáltatni, amelynek tagja a biztosított. Az 1907 : XIX. t.-c. 101. §-a az ebben foglalt kölcsönösség alapelvét részletesebben kifejtő országos pénztari alapszabályok 57. §-a ugyan bizonyos feltételek esetén a pénztárak feladatává teszi azt is, hogy társpénztári tagoknak biztosítási ellátásáról gondoskodjanak. Ez a gondoskodás azonban nem terjedhet odáig, hogy a pénztár az illetékes társpénztár megbízásában kifejezetten felállított korlátokat túllépje és olyan segélyeket is szolgáltasson ki, amelyeknek kiszolgáltatását az illetékes pénztár megtagadni vagy általa megjelölt feltételekkel korlátozni kívánta. Módjában van ugyanis a tagnak, hogy amennyiben az illetékes pénztár intézkedését magára sérelmesnek tartja, azzal szemben az 1907 : XIX. t.-c. 158. §-ában megállapított bírói úton keressen jogorvoslást, és pedig a netáni elutasítással szemben felebbezés, a határozat késedelmessége esetén pedig közvetlen kereset útján. Semmi jogos alap sincs azonban arra, sőt a pénztár és tagjai között fennálló jogviszonyban zavart, a jogorvoslati út törvényes rendszerében pedig jogellenes eltolódást okozna, ha megengedtetnék, hogy valamely pénztár az illetékes pénztár és ennek tagja között a segélyezés tárgyában felmerült vitában bíróvá és egyszersmind saját álláspontjának végrehajtójává önmagát megtegye és az illetékes pénztár kifejezett akarata ellenére és mégis ennek terhére segélyeket osztogasson. A sz—i kerületi munkásbiztosító pénztárnak a hivatal biztosítási tanácsai