Munkásügyi szemle, 1916 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1916 / 1-2. szám - A szocializmus és a szociális biztosítás
40 Munkásügyi Szemle soha azelőtt. Az 1915. év első hónapjaiban — hozzávetőleges számítás szerint — 472 millió munkás bére 763.800 fonttal emelkedett hetenkint. A béremelkedés legnagyobb része a bányamunkásokra esik. Azután következik a gép- és hajóépítés, vasipar és közlekedés. A szövőiparban 414.000 személy részesült béremelésben, de csak összesen heti 33.000 font az emelkedés összege. A földmunkások átlag heti 2—3 shilling béremelésben részesültek, a tengeri hajók személyzete pedig havi 30—70 shilling hadipótlékot kapott Megjegyzendő, hogy a fenti összegekben nincs benne a különórázások által elért keresettöbblet, hanem csak tisztán a bérkülönbözetek. Új szociálpolitikai törvények Norvégiában. Január elsején lépett életbe Norvégiában az 1915. évi augusztus hó 6-án kelt betegsegélyezési törvény, amely az 1909. évi törvény helyébe lép. Ugyanakkor lépnek életbe a hajósok, halászok és ipari munkások balesetbiztosítására vonatkozó törvények, amelyekkel a régebbi idevonatkozó törvények szintén hatályukat vesztik, s a munkanélküliek segélyezésére vonatkozó 1915. évi augusztus hó 6-iki törvény, amely az 1906. évi június hó 12-iki, az 1908. évi július 25-iki és az 1911. évi augusztus hó 15-iki törvények hatályát szünteti meg. Munkakamarák létesítése Finnországban. A finn országgyűlés 1913 április hó 18-án az ipari érdekek előmozdítása céljából való munkakamarák létesítésére vonatkozó törvényt fogadott el. E törvény szerint mindenekelőtt a városokban kell az összes iparok, vagy csak az egyes ágakra nézve munkakamarákat létesíteni, azonban a kormány fentartja magának, hogy a vidéken is szervezhessen ilyen kamarákat, vagy a városi kamarák tevékenységét a vidékre is kiterjeszthesse. A paritásos alapon munkaadókból és munkásokból összeállított munkakamarák 6—24 tagból állanak. A kamarák kötelessége: kerületük iparának előmozdítása és a munkaviszonyok javítása, a munkarendek jóváhagyása, munkaviszályok kiegyenlítése, a kiskorú munkások részéről való iskolakötelezettség ellenőrzése, ipari iskolák és szaktanfolyamok létesítésének előmozdítása, valamint általában a tanoncügy ellenőrzése, az ipari felügyelet támogatása, a kerületükben fennálló és az ipar emelésére törekvő ipari egyesületek előmozdítása, statisztikai adatok gyűjtése és az iparigazgatósághoz évenként való jelentéstétel. Munkaviszályok kiegyenlítésénél a kamara elnökének mindenekelőtt arra kell törekednie, hogy a munkabeszüntetést akadályozza meg és rábirja a feleket, hogy választott bírósági ítéletnek vessék magukat alá. Ha ez a törekvés sikertelen marad, egyezségi bizottságot kell alakítani a kamara tagjaiból. A bizottságnak meg kell állapítania a viszály okát és a felek által előterjesztett javaslatok alapján a megegyezés útját egyengetni. Ebből a célból tanukat és szakértőket hallgathat meg, mi mellett az egyezségi eljárást nem kérő fél is köteles az idézésnek megfelelni. Ha nem jön létre egyezség, a bizottság a feleknek írásbeli megegyezést javasol, amelyet elfogadottnak kell tekinteni, ha azt 48 órán belül, vagy a javaslatban esetleg megállapított hosszabb határidőn belül nem utasították vissza. Visszautasítás esetében a feleket föl kell hívni, hogy választott bírósági ítéletnek vessék magukat alá. A választott bíróság ugyanúgy alakul meg, mint az egyezségi bizottság. Ha a felek mindjárt kezdetben, vagy az egyezségi _ eljárás folyamán kijelentették, hogy a választott bírósági ítéletet elfogadják, ez kötelező is rájuk nézve. A munkaföltételeket szabályozó választott bírósági ítélet kollektív szerződés jelentőségével bir. Az egész országra kiterjedőleg alakítanak egy központi munkakamarát, amely 18 tagból áll; ennek 6—6 tagját az összes kamarák munkaadó- és munkástagjaiból választják, a többi 6 tagot pedig a szenátus nevezi ki. Úgy a központi kamara, mint általában a kamarák kiadásai, a fizetéseket, napidíjakat és utazási költségeket illetőleg, az államot terhelik, míg a többi kiadások fedezése céljából a kamarák a községi pótadó alapján kivetett pótadót szedhetik be. A tanonc- és munkaszerződés szabályozása Norvégiában. 1913. július hó 25-én hirdették ki Norvégiában a kézműiparra vonatkozó új törvényt, amely a tanonc és munkaszerződésekről a következő fontosabb rendelkezéseket tartalmazza :
