Munkásügyi szemle, 1916 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1916 / 1-2. szám - A szocializmus és a szociális biztosítás
34 Munkásügyi Szemle naszlott adta, hogy a gépek tulajdonai. Midőn S. hadbavonult, panaszlott próbálta az üzemet üzembehozni. Nyomtatványmegrendeléseket is gyüjtött."]Az állandó gyakorlat szerint az a munkaadó, akinek számlájára a munkások fizettetnek és akit a munkás munkaereje feletti rendelkezés joga megillet. Épen ezért panasz lott tekintendő munkaadónak. Hogy a kereskedelmi cégjegyzékbe be van-e vezetve, az a biztosítási kötelezettség szempontjából teljesen közömbös. A porosz hadügyminiszter rendelete az önkéntes betegápolásnál alkalmazottak betegségi biztosításáról. A porosz hadügyminiszter egységes rendeletbe foglalta össze az önkéntes betegápolásnál alkalmazottak betegségi biztosítására vonatkozó intézkedéseit. A rendelet szerint a hadszintéren alkalmazott önkéntes betegápolók mindennemű biztosítási kötelezettség alól mentesek. A hadszintéren kívül alkalmazottakra nézve: azok, akik kizárólag vallási vagy humanitárius célból foglalkoznak betegápolással és ellenértékként csupán ellátást kapnak, nem esnek biztosítási kötelezettség alá. Egyéb személyekre nézve a biztosítási kötelezettség előfeltétele az ellenértékért való alkalmazás. Ellenértéknek nemcsak készpénz, hanem egyéb szolgáltatás is tekintendő. A most említetteknek a Reichsversicherungsordnungban meghatározott szolgáltatásokat felettes hatóságuk nyújtja s ezért betegségi biztosítás alól felmentetnek. Dalesetbiztosítási kötelezettség alá általában nem esnek a katonai betegápoló intézetek. Olyan baleseteknél, amelyek ezek konyha-, felvonó-, fuvarozóüzemeinél fordulnak elő, esetenként döntetik el az, hogy kártalanítás nyújtatik-e. A birodalmi biztosítási hivatal gondoskodása a háborúban megrokkantakról. A birodalmi biztosítási hivatal C. B. 3409. számú köriratával közli a biztosító intézetekkel a hadügyminisztérium egészségügyi osztályának körrendeletét a művégtagok beszerzésére nézve. A hadügyminisztérium rendelete a céltudatos gondoskodás kiváló mintája, utal a sebészekkel, orthopádekkei és a művégtagok előállításával foglalkozó iparágak képviselőivel folytatott tanácskozásokra és anélkül, hogy az egyes intézeteket szabad mozgásukban korlátozó előírásokkal gátolná, mindenre kiterjedő gondossággal közli az eddigi tapasztalatok eredményeit az ideiglenes és végleges művégtagokra, a műkéz és műláb használatánál előálló nehézségek tekintetében, megjelöli a sérültek szerepét művégtagjaik előállításánál, azok javításánál stb., és végül az iparágnak megfelelő szerepet ad anélkül, hogy ezzel az állam financiális érdekeinek sérelme járna. Takarékosságra int, de egyúttal hangoztatja a kérdés szabályozásának rendkívüli fontosságát amely a takarékossági szempontok egyoldalú érvényesülését nem engedi meg. A birodalmi biztosítási hivatal teljesülési döntvénye a hadbavonultak igényeiről. A birodalmi biztosítási hivatal egyik tanácsa a M. Sz.-ben már közölt ítélete szerint (1915. jún. 28-án kelt) olyan hadbavonultak, akik három héten belül bevonulásuktól számítva, megsebesülnek, a Reichsversicherungsordnung 214. §-a szerint a szolgáltatásokat passzív tagságuk alapján igényelhetik. A szász országos biztosítási hivatal ugyancsak közölt ítéletével ezen ítélettől el akarván térni, kérte a vitás kérdésnek a birodalmi biztosítási hivatal teljes ülése által leendő eldöntését. A biztosítási hivatal teljes ülése csatlakozott az előbb ítélkező tanácsának felfogásához, kimondotta azonban egyben, hogy a 214. §. nem alkalmazható, ha a megsebesülés külföldön történt. Igaz ugyan, hogy az 1914. aug 4-én hozott szükségtörvény az önkéntes tovább biztosításra nézve a külföldön történt megsebesülést a belföldön történtekkel azonos hatásúnak jelenti ki, de nem vonatkozik ez a 214. §. a passzív tagság esetére. Bár ezen rendelkezéssel méltánytalan és indokolatlan különbség áll elő a hazájukban és idegen földön megsebesültek között, de e méltánytalanságon csak a törvényhozás segíthet. A hivatal törvényes rendelkezés hiányában nem.