Munkásügyi szemle, 1916 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1916 / 4. szám - Anyasági biztosítás

54 1909. évben 4.974, 1910. » 4.487, 1911. » 2000, vagyis oly jelentéktelen szám, amely az anyasági biztosításra rászorult női népesség számához képest figyelembe sem vehető csekélység és még így is csökkenő irányzatot mutat. Teljesen lerontja azonban ennek a számnak értékét is ama tapasztalati körülmény, hogy az önként biztosított nők kevés kivétellel a legöregebb korosztályokból kerülnek ki. De még ha a biztosításra kötelezett nők számát vesszük is figyelembe, amely volt: 1909. évben - 123.672, 1910. » 136.384, 1911. » 151.402, és ezeket a számokat szembehetyezzük az 1910. évi népszámlálás vonatkozó adataival, amelyek szerint a kereső mezőgazdasági munkásnők száma volt __ 302.463 a kereső mezőgazdasági cselédnőké — 24.164 a különböző szakmákban váltakozva foglalkozó napszámosnőké--- 75.390 a házi cselédnőké— 363-455 úgyszintén csak az 1910. évi adatok kiemelésével szembehelyezve a biztosított nők (136.384) számát a kereső munkásnők összes számával (921.916), akkor is azt kell látnunk, hogy az anyaság esetére biztosított nők száma azoknak a számához képest, akiket biztosítani kellene, úgyszólván elenyészőn csekély, ezeknek még VG-részét sem teszi.1) A szociális biztosítás terén első és legsürgősebb feladatként kell tehát vallanunk és hirdetnünk az anyasági biztosítás önkéntes módja helyett kötelező módjának kiterjesztését a mezőgazdasági munkások és cselédek, házi cselédek és napszámosnők (takarítónők, mosónők, házi varrónők, stb.J összes csoportjaira. Ha ezt megtesszük és erőteljes közvéleményt teremtünk a nemzet jövőjére messze kiható intézmény megalkotása mellett, ha sikerül a törvényhozást reábírni a kötelező anyasági biztosításnak széleskörű és legalább is az említett osztályokat felölelő kiterjesztésére, csak akkor lehetünk nyugodtak abban a tekintetben, hogy ezen a téren is megtette a mai nemzedék a nemzet jövője érdekében azt, amit tenni kötelessége, hogy gondoskodott annak a jövő hadseregnek életrekeltéséről, amely, amíg lehet a béke műveiben és ha ismét kell, a majdani új világháborúban fentartja a magyarság nevét és győzhetlen erejét. Hogy nem valami utópisztikus képzelődés ez a kívánság, hanem testet öltött valóság, megállapíthatjuk abból is, hogy a két legreálisabb nemzet: a német és az angol, csaknem egyidejűleg megvalósították már. Az 1912. évi július hó 15. napján életbelépett angol népbiztosítási törvény (National insurance act), csakúgy, mint a német Reichsversicherungsordnungnak 1914. évi január hó 1. napján életbelépett II. könyve, nem tesznek különbséget a biztosításra szorúló anya és anya között aszerint, hogy a gyárban vagy a majorban vagy saját otthonában végzi-e munkáját. Az angol és a német törvényhozás tudják, hogy az állam saját létérdekét, ') A biztosításra kötelezett nők számának megjelölésénél csak az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító pénztárnak és a Ferenc József kereskedelmi kórház betegsegélyző pénztárának tagjait vettem figyelembe. Mellőztem ellenben a dohánygyári betegsegélyző pénztárak és a bányatársládák biztosított tagjainak számbavételét, mert az előbbiekre vonatkozó adatokat közzétéve nem találtam, a bányászati és kohászati iparra vonatkozó adatok pedig nem hivatalos közzétételben vannak ismertetve. (Bányászati és Kohászati Lapok.) Egyébbként ezekből az adatokból csak a biztosított nők száma i tűnik ki, a kifizetett gyermekágysegélyek külön kimutatva nincsenek. A bányatársládáknál biztosított nők száma elenyésző csekély is és a fentiekben ismertetett arányszámot nem érinti. így a munkásnők száma volt a bányászati és kohászati iparban 1909. évben: 1333 1910. évben: 1446 1911. évben: 1311.