Munkásügyi szemle, 1916 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1916 / 4. szám - Anyasági biztosítás

Munkásügyi Szemle 91 cselekményt nagyobb számban férjes anyák és csak kisebb számban követik el hajadonok 'így 1911. évben 95 esetből 36 hajadon, 39 férjes nő, 18 özvegy, 2 elvált, 1912. évben 95 esetből 35 hajadon, 46 férjes, 11 özvegy, 3 elvált, 1913. évben 149 esetből 58 hajadon, 68 férjes, 19 özvegy és 4 elvált), ami azt bizonyítja, hogy talán nem annyira a házasságon kívüli teherbeesés szégyenérzete, hanem inkább jórészt gazdasági okok, f. i. a terhességgel, szüléssel és csecsemőgondozással járó anyagi gondok e bűncselekménynek rendszerinti lelki rugói. Ámbár az elítéltek kőzött előfordult férjesek, özvegyek és elváltak részben azok a nők, akik nem ísaját magzatukat távolították el mesterségesen, hanem ezt teherbe esett más nőkön végrehajtották vagy ebben nekik segédkeztek, az említett számoknak előrebocsátott tanulsága mégis megáll, ha azt veszszük figyelembe, hogy a gyermekülés és kitétel bűncselekményeit túlnyomólag hajadonok követik el (így 1911. évben az elítélés tárgyává lett 72 esetből 64, 1912. évben 64 esetből 52, 1913. évben 73 esetből 65 hajadon volt az elítéltek száma), ami azt bizonyítja, hogy ezeknél valóságban a szégyen palástolása a lelki rugó. De ha ez volna a magzatelhajtásnál is, bizonyára a magzatelhajtás miatt elítéltek között is a hajadonok aránya volna nagyobb. Ha ezek után figyelembe veszszük a hatósági eljárásra nem kerülő és így ki nem mutatható magzatelhajtások nagy számát, amelyeknek jelentékeny részét nem követnék el, ha az anyákról az anyaság legválságosabb időszakán gondoskodnának, sajnálattal kell gondolnunk azokra a büntető eljárások és büntetésvégrehajtások céljából kiadott költségekre, amelyek sokkal gyümölcsözőbben volnának felhasználhatók az anyasági biztosítás költségei között. Harmincegy évvel a cselédtörvény meghozatala után, az 1907. évi törvényhozás, amidőn a gazdasági cselédek jogviszonyait rendezte, már annyiban jobban kedvezett a gazdasági nőcselédeknek, hogy terhes állapotba jutásuk esetére nem a gazdát jogosítja fel a felmondási idő előtt való elbocsátásra, hanem ellenkezőleg, a cselédet jogosítja fel arra, hogy terhes állapotba jutása esetén szolgálatát egy hónapi felmondással megszüntethesse. (1907. évi XLV. t.-c. 43. §.) De miképen hagyhassa el a szolgálatot a nőcseléd, ha terhességében kilépve a szolgálatból, mégis csak nélkülözi azokat az anyagi eszközöket, amelyekre szüksége volna, hogy legalább a terhesség utolsó szakán és a szülést követő első hetekben megélhessen? Sőt lényegesen korlátozza a terhes gazdasági cselédnek felmondási jogát az is, hogy e joggal csak abban az esetben élhet, ha e szándékáról terhességének tudomására jutása után nyolc nap alatt értesíti gazdáját. Minthogy pedig élettani körülmények folytán az anya nem a terhesség végén, hanem annak kezdetén, legkésőbb második hónapjában kétségtelen tudomással bir állapotáról, amikor pedig még a rendesnek megfelelő munkaképességgel rendelkezik, nem is gondol arra, hogy állapotát és felmondási szándékát gazdájának bejelentse. Dolgozik tovább és mindvégig, rendszerint a nagy pillanat elérkezéséig, azzal a jogosultsággal, hogy amennyiben a szüléssel kapcsolatban megbetegszik, az orvosi gyógykezelés és orvosszerek költségét a gazda viseli 45 napig, valamint a netáni helyettesítés költségét is. De hogyan érvényesüljön ez a jog a gazdával szemben, aki jogállásának és szociális helyzetének felsőbbsége következtében bizonyára kellő súlyt tud adni annak az érdekének, hogy a cselédház lakóinak megszaporodása a munkaviszonyok lehető legkisebb zavarával, röviden és költségmentesen elintéztessék. De sőt a gazda az orvosi gyógykezelés és orvosszerek fejében kifizetett költségeit bizonyos hányadrészben le is vonhatja a cseléd béréből! Ezek az állapotok így nem maradhatnak. Ha az állam világosan felismeri azt a nagy érdeket, amely a születéseknek és az élve született, illetőleg kellő életképességben fentartott csecsemőknek minél nagyobb számához fűződik, el kell neki hárítani azokat az akadályokat, amelyek