Munkásügyi szemle, 1916 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1916 / 4. szám - Anyasági biztosítás

Munkásügyi Szemle 87 messze felülmúlja az általános halandósági arányt, másrészt a fejletlenebb viszonyok között élő társadalmakban, így nálunk is észlelt ama jelenségnek, amely szerint a nó'k megbetegedési aránya felülmúlja a férfiak megbetegedési arányát. A csecsemőhalandóság nagy aránya vesztett haszon mérhetlen kárával, az életben maradó csecsemők fogyatékos ellátása megannyi csökkent munkaképességű egyén létével, az anyákról való gondoskodás hiánya a családok jólétére és a további szülésekre kiható súlyos következményekkel sújtja az államot és a társadalmat. Ezeket a veszteségeket változhatatlan természeti törvények eredményeként felfogni és ebben megnyugodni azonban annál kevésbbé szabad, mert az előrehaladottabb államok példája mutatja, hogy megfelelő intézkedésekkel a csecsemők halandósági aránya lényegesen csökkenthető, sőt elérhető az is, hogy a nők megbetegedési aránya a férfiakéhoz képest kisebb-nagyobb mértékben alászáll. A társadalmi és gazdasági viszonyok szerint helyes arány kell, hogy fennálljon mindaddig, amíg a gazdasági kereső munkában, a létért való küzdelemben, a férfiak nagyobb mértékben vesznek részt, mint a nők és amíg szükségképen a férfiakat éri a kedvezőtlen esélyek nagyobb kockázata. Ott, ahol mégis ezzel szemben visszás az arány, ahol, mint hazánkban, az iparosodás és városiasodás csekély foka dacára a nők megbetegedési aránya a férfiakéhoz képest kedvezőtlen, szükségképen arra kell következtetni, hogy az arányt a nők hátrányára az anyasági védelem hiánya zavarja meg. Jellemző adatokat kapunk erre, ha a betegségi biztosítás idevonatkozó eredményeit Magyarország, Ausztria és a Németbirodalom statisztikája alapján összehasonlítjuk.1) Amíg nálunk, csekély ingadozástól eltekintve, a nők megbetegedési aránya kisebb-nagyobb mértékben meghaladja a férfiakét, addig Ausztriában és még inkább a Németbirodalomban a nők megbetegedési aránya állandóan csekélyebb. Ausztriának és Németországnak velünk szemben sokkal jelentékenyebb iparosodása és városiasodása és ennek megfelelőleg a nőknek az ipari munkában elterjedtebb közreműködése dacára ott elért kedvezőbb megbetegedési arányuk azt mutatja, hogy nálunk jóval kevesebb történik azon a ponton, amelyen a kérdés sarkallik, t. i. az anya védelme terén. Minden egyébtől eltekintve, ez a tény is elegendő annak a továbbinak megértéséhez, amely szerint a mi csecsemőhalandóságunk arányszámát Európában csak Oroszországé haladja meg. (Az 1901—1905. évek átlagában a mi csecsemőhalandóságunk volt 21 '2, Oroszországé 25'8. Az 1906— 1910. évek átlagában a mi csecsemőhalandóságunk 20"4, Oroszországét nem ismerjük.) Magyarországon tehát minden élve született 100 gyermek közül még most is több mint húszan meghalnak, mielőtt az első életévet betöltenék. Beteg anyák nem szülnek életképes gyermeket. Sorvadó testnek csak csenevész hajtása lehet. Tudatlan, durva kezekben letörnek a gyönge, friss hajtások. A kilátásokat csak rontja az a meggondolás, hogy a világháború befejeztével szükségképen meginduló nagy helyreállító és újjáalkotó munka kénytelen lesz a férfiak megritkult sorait női munkaerővel kitölteni. Szaporodik majd a száma azoknak a nőknek, akik erejüket és idejüket a kereső munka és családi kötelességeik között és pedig az utóbbiak rovására megosztani kénytelenek, sőt, tekintve a nők számának a férfiak számával szemben való túlsúlyát, szükségképen szaporodni fog a hajadon anyák száma is és mindezeknek elmaradhatatlan következményeképen több és több lesz az olyan csecsemő, aki úgyszólván születésének percétől kezdve anyai gondozást és anyatejet teljesen vagy csaknem teljesen nélkülözni lesz kénytelen. ') A m. kir. Állami Munkásbiztosítási Hivatal 1911. évi jelentése, 81. lap.