Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 3-4. szám - A munkásvédelem és az iparfelügyelet befolyása a nép- és a haderő fejlesztésére

73 törvény. Az 1870—71. évi háború után a gazdasági élet rohamosan fellendült és ezáltal szükséges volt, már a munkásvédelmi törvények elleni kihágások miatt is, újabb intézkedések életbeléptetése. A kereskedelmi miniszter 1873-ban Sziléziában, Szászországban és Brandenburgban rendkívüli gyárreviziókat foganatosíttatott, amelyekről azután az összes minisztereket köriratban a következőképen értesítette: »Az eredmények kétségkívül igazolják, hogy a rendszabályok alkalmazása Poroszországban — kivéve ama kerületeket, ahol az 1853. évi május 16-iki törvény alapján gyári felügyelők már voltak alkalmazva — nem voltak kielégítők.« 1853. óta ugyanis csak három gyári iparfelügyelő volt és pedig az aacheni, a düsseldorfi és arnesbergi kerületben, a többi német szövetséges államban egyáltalában nem volt iparfelügyelői személyzet. Minthogy a munkásnak az egyre komplikáltabbá váló üzemi technika veszélyeivel szemben való megvédése mindinkább föfeladatává lett a munkásvédelemnek s minthogy a védelmi intézkedések a technika gyors haladása és ezzel járó változása következtében törvényhozás útján esetenkint nem voltak meghatározhatók, kézenfekvő volt, hogy az államnak az üzemeket a vegyi és technikai haladás vívmányait teljesen ismerő, tehát akadémiailag szakképzett technikusok által kell ellenőriztetnie, hacsak nem akarja, hogy a törvény holt betű maradjon. Azzal a gondolattal, hogy az állami hatóságok régi szervezetébe új elem vitessék be és hogy a magasabb államrendészeti és közigazgatási hatáskör jogászilag nem képzett tisztviselőkre ruháztassák, egyes befolyásos körök a 70—80-as években csak nehezen tudtak megbarátkozni. Ezeket a nehézségeket csak II. Vilmos császárnak 1890. február 4-iki rendelete oszlatta szét, amely bevezette munkásvédelmi intézkedésünknek kiépítését. Az 1891. évi ipartörvény alapján bekövetkezett a német iparfelügyelet új szervezése a hivatali karnak lényeges megnagyobbításával és oly hatáskörrel való felruházás által, amely e kart ipari és rendészeti igazgatásunknak, valamint szociálpolitikánknak egyik legfontosabb tényezőjévé tette. A német birodalmi iparfelügyeletnél alkalmazott főbb tisztviselőknek száma 500-ra rúg, akik a mérnöki, illetve kémiai teljes képzettség elnyerése után még iparegészségügyi, valamint jog- és államtudományi tanulmányokat folytattak, valamely iparfelügyelőségnél az államvizsgát megelőzőleg gyakorlatilag működtek és hivatásuknak megfelelően rendszeresen kiképeztettek. A bányaüzemekben a munkásvédelmi törvény helyes keresztülvitele 125 bányafelügyelő által ellenőriztetik. Végre körülbelül 300 felügyelő hivatalnok foglalkozik még külön a balesetmegelőzés ügyével. Micsoda rendkívüli munkát fejtettek ki a német iparfelügyelői tisztviselők az utolsó két évtizedben az ipari munkások helyzetének javítására! Gyárszerű üzemeket évenkint egyszer, nagyobb üzemeket többször alaposan megvizsgálnak, hogy meggyőződést szerezzenek arról, vájjon a törvény intézkedései minden szóba jöhető irányban a munkásvédelem szempontjából helyesen keresztülvitetnek-e. Az egyes területek üzemeinek személyi és üzleti viszonyait ismerve, a törvényes korlátok elleni durvább kihágások előttük nem maradhatnak lepel alatt és szakismeretük rögtön észreveszi az egyes iparágaknál azokat a hibákat, amelyek, bár elkerülhető módon, balesetekre, egészségrontásra, vagy a munkásnak más törvényellenes hátrányára vezethetnek. Jóakaratú, de szakismeretük és tárgyilagosságuk mellett mégis feltétlenül hathatós magyarázataikkal rendszerint könnyen sikerül nekik a vállalkozót a hibák kiigazítására rábírni; javíthatatlanok és rosszindulatúak ellen pedig rendelkezésükre áll a törvény szigora. Minden ipari építkezésre vonatkozó terv jóváhagyás előtt az ipari felügyelőnek bemutattatik, hogy az iparegészségügyi hibák lehetőleg már előre kikerülhetők legyenek. Amennyire a törvény megengedi, az iparfelügyeló'nek sohasem szabad a technikai és gazdasági viszonyokat az üzemnél annyira szem-