Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 2. szám - A háború hatása a gazdasági munkások biztosítására

iWunkásüqyi Szemle 59 lövegdarabokat és csontszilánkokat a koponya belsejében, amelyeket azután el kell távolítani. Az agylövések veszedelme főkép az esetleges agygennyesedés és agyhártyalob fellépésében rejlik. Utókövetkezménykép felléphetnek még epilepsia és elmezavar. Hátgerincsérülések, ha a gerincvelő át van vágva, hűdéseket, hólyag- és bélzavarokat okozhatnak. Itt el kell kerülni a felfekvéseket és hólyaghurutokat. A környi idegek serülései igen gyakoriak, legtöbbször csekély fájdalommal járnak. Műtét szükséges, ha gránátszilánk van az idegben, vagy ha az ideg hegek közé van szorítva vagy egyéb állandó nyomásnak van kitéve. Az idegrendszer sérülésein kívül igen fontosak azok a sérülésnélküli megbetegedései az idegrendszernek, amelyek a háborúnak közvetlen következményei, vagy amelyeknél a háború mint kiváltó ok szerepel. Ennek megfelelően számos elmezavar is lép fel a háború folyamán és a háború után is a hadseregben. Fontosságuk, mint ezt az utóbbi időben több példa mutatta, a fegyelem veszélyeztetésében rejlik, miért is mindazok, akiknél pszychikus zavarok kitörésétől kell tartani, a seregtől távol tartandók (sorozás és vizsgálat a háború előtt). A német hadseregben ezért azokat, akik valaha elmebetegségben szenvedtek, a katonai szolgálatból teljesen kizárják. Előbbi tartózkodás elme- és epilepsziás intézetekben, mindennemű gyógypádagógiai intézetek és kisegítő iskolák látogatása, elszenvedett büntetések stb. a sorozó orvosnak és a bizottságnak hivatalosan tudomására hozandók. Ámbár az újoncoknál minden feltűnő jelenséget megfigyelnek, még sem lehet előzőleg mindazon elemeket eltávolítani, akik az állandó idegfeszültséget, az izgalmakat a háborúban nem birják ki és lelki egyensúlyukat elvesztik. Különleges psychosis-typusokat a háború nem okoz, csak megbetegedéseket psychopathikus konstitúció alapján. Kiváltódnak hisztériás állapotok, mint: ájulások funkcionális görcsökkel, félelmi érzések, hányás, álmatlanság, hisztériás deliriumok, továbbá károsodási és vonatkoztatási téveszmék, mély lehangoltság és ködös állapotban elkövetett impulzív cselekedetek, sőt merényletek, amely utóbbiak különösen veszélyeztetik a fegyelmet. Hosszabb háborútartamnál fellépnek a testi túlerőltetés és kimerülés tünetei, nagyfokú ingerültség, majd apáthia, kóros érzéki csalódások (viziók, hanghallások), félelmi érzések stb. Az idült alkoholizmus tünetei már a mozgósításnál mutatkoztak idősebb népfelkelőknél a delírium tremens vagy egyéb alkoholos elmezavarok enyhe vagy súlyosabb képében. Úgy ennél, mint ifjúkori tébolyodottság számos eseteinél a háború mint kiváltó ok szerepel, úgyszintén ez a szerep jut ki a háborúnak idősebb egyéneknél észlelhető paralizis progreszsziva-kitöréseknél. Itt is csak a betegség kezdeti szakának tünetei a háború folytán jobban kiélesednek. Úgy a csapat, mint a beteg érdekében a kezelésnek a beteg rögtöni eltávolításával és egy intézetben való elhelyezésével kell kezdődnie. Hirtelen súlyos kitörések rendesen csak átmeneti zavarok és gyorsan gyógyulnak. De gyógyulás után sem volna szabad a beteget semmi körülmények között a csapathoz visszaküldeni. A kiütéses tifusz ellen való védekezés. A m. kir. belügyminiszter a kiütéses tifusz ellen való védekezés szempontjából rendeletet bocsátott ki, amelynek főbb pontjai a következők : A rendelet első sorban leírja, hogy a betegség lappangási ideje 3—21 nap; néhány napi rosszullét után rázó hideg és magas láz áll be 8 —16 napig. A 4—5. napon a beteg testén piros lapos foltok keletkeznek. A betegség, a beteggel vagy az általa használt tárgyakkal való érintkezés, főleg azonban rovarok, leginkább tetvek átvitele folytán keletkezik. A védekezésre vonatkozólag a rendelet a következőt tartalmazza: A katonákat a hadtáp-körletben elkülönítik és gyógyítják. A gyanúsakat szintén elkülönítik az irányító-állomáson (Abschub-Station) és a tetvektől megtisztítják. Ugyanez a feladata a megfigyelő-állomásoknak. A harctérről jött betegek felvétel előtt ruhájukat külön helyiségben vessék le, a ruha zsákba teendő, gőzzel fertőtlenítendő, a cipő 5°/o-os karbolsavoldattal lekefélendő. A tetű pusztítására szolgáló helyiség 50°/o-os karbolsavval, forró káliszappan-oldattal vagy kén elégetésével (20 gr. á 1 m;J) tisztítandó. A beteg fürödjék meg, borotválkozzék, nyiratkozzék, a tetűfészkeket szürke kenőccsel, petróleummal dörzsölje be, vegyen fel tiszta fehérneműt, ezután helyezhető csak el. Orvosok és ápolók nyakon és ujjakon szorosan záró köpenyt használjanak. Ajánlatos a ruhát bokán is lekötni, a fehérneműt rovarporral vagy kámíorolajjal permetezni, kezet, alkart petróleummal bedörzsölni. Feltétlenül szükséges az arc, kéz, haj, szakáll szappanos vízzel való lemosása. A betegség