Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 21-22. szám - New-York állam balesetbiztosítási törvénye

494 Munkásügyi Szemle New-York állam balesetbiztosítási törvénye. Irta: Szabados Zádor, New-York. 1914. július elsejével New-York államban is életbe lépett a kötelező balesetbiztosításra vonatkozó törvény, amely az ipar és kereskedelem alkalmazottainak nagy részét kártalanítja baleseti sérülések esetén. Ez a törvény elismerése annak, hogy a bérmunkás nemcsak munkaadójának dolgozik, hanem az egész társadalomra nézve hasznos munkát végez. A baleset esetére való biztosítással a munkaadók összessége gondoskodik azokról az összegekről, amelyek a szerencsétlenül járt munkás és annak halála esetén családjának eltartására szükségesek. Sokáig tartott, amíg Amerikában elismerték, hogy a munkával járó veszedelmek költségeit azoknak kell viselniök, akik a bérmunkás munkájából eredő haszon nagyobb részét élvezik. Egyideig a munkaadók úgy igyekeztek szabadulni a reájuk háramló terhektől, hogy magántársaságoknál biztosították alkalmazottaikat. New-York állam volt az első az Unióban, amely a kötelező balesetbiztosítást elrendelte. A néhány év előtt életbeléptetett úgynevezett »Wainwright« törvény azonban nem szolgálhatta ezt a célt, mert a bíróságok alkotmányellenesnek nyilvánították és az alkotmányt kellett megváltoztatni, hogy a mostani törvény életbe léphessen. Időközben 22 amerikai állam fogadott el ilyen törvényt. E késedelemnek is megvolt, azonban a maga jó oldala, mert amilyen nehezen veszik át az Egyesült-Államokban az európai országok intézményeit, éppen annyira igyekeznek helyes megállapításokat levonni az amerikai állapotokból. így azután a New-York állam munkaadói által fizetendő balesetbiztosítási járuléktételek megállapításánál azokat az adatokat és statisztikákat vették irányadóul, amelyeket a többi államok, különösen Massachusetts állam munkásbiztosítási intézménye nyújtottak. New-York államban a legmagasabbak ugyan a fizetendő járulékok, ezzel szemben azonban a balesetet szenvedett munkás és halálos baleset esetén annak családja számára megszabott kártérítési összeg is nagyobb, mint a többi államokban. New-York állam törvénye csak az iparágak egy részére, az úgynevezett »veszélyes« — »hazardous« — iparágakra terjesztette ki a kötelező biztosítást. Az a körülmény azonban, hogy valamelyik üzem nincs a »veszélyes« üzemek közé besorozva, nem jelenti azt, hogy azok tulajdonosa nem felelős az üzemben balesetet szenvedett munkás kártalanításáért és így a nem »veszélyes« üzemekbe sorozott munkaadó terhe az esetleges kártalanítások miatt még sokkal nagyobb lesz, mint azoké a munkaadóké, akiket a törvény üzemük veszélyessége miatt munkásaik biztosítására kötelez. Ezekre nézve ugyanis az eddigi joggyakorlat marad érvényben, amely szerint az ilyen munkaadó köteles munkaközben balesetet szenvedett munkását, esetleg annak családját kártalanítani, ha a balesetet a munkaadó vagy annak megbízottjának valamely mulasztása vagy intézkedése okozta. Igaz ugyan, hogy a munkaadó megszabadulhat a kártalanítási kötelezettségek terhe alól, ha bebizonyítja, hogy a balesetet szenvedett munkás a balesetet szándékosan, vagy valamely meg nem engedett cselekmény által okozta, vagy ha beigazolja, hogy a munkás azáltal szenvedte a sérülést, hogy valamely más munkást akart szerencsétlenné tenni, vagy ha beigazolja végül, hogy a munkás önmaga is részes a balesetben, esetleg a balesetet olyan munkás intézkedése okozta, akinek intézkedésébe a munkaadó be nem folyt. Általában eléggé ismeretes azonban, hogy úgy a munkaadóknak, mint a munkásoknak mennyire bajos és kellemetlen, mennyi költsé-