Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 17-18. szám - Az 1913. és 1914. évi tőkefedezeti baleseti járulékkirovásokról

424 Munkásügyi Szemle zeítségnek. A közigazgatási biróság ezeket az érveket nem találta helytállóknak. Minthogy a nevezett tisztviselők szellemi munkát végeznek, már ez okból a törvény rendelkezése szerint biztosítási kötelezettség alá esnek. Tény ugyan, hogy az alkalmazottak felvételénél napidíj állapíttatott meg, amelynek kifizetése hetenként történik, ámde a törvény szerint nem az a döntő, hogy a konkrét esetben miképen történik a bérfizetés, hanem általában az, hogy az illető alkalmazottcsoportra vonatkozóan mi a szokás. Megállapítható, hogy Wienben a legtöbb pénztárnál ily alkalmazottak illetményei havonként folyósíttatnak, tehát a panaszos pénztár ezen kifogása sem áll meg. Betegségi járadék sérültek részére. A háborúban megrokkantak Németországban a katonai kincstár által történt ellátáson kivül rokkantsági ellátást kapnak. Emellett azonban, ha nem is állandóan rokkantak, igényük van betegségi járadékra. A Reichsversicherungsordnung 1255. §-a szerint ugyanis rokkantsági biztosításra kötelezett olyan betegek, akik időlegesen keresetképtelenek, a 26. hét letelte után keresetképtelenségük tartamára rokkantsági járadékot, úgynevezett betegségi járadékot kapnak. Ez akkor is folyósítandó, ha az illető még katonai szolgálatban van és a folyósítás előfeltétele csupán a keresetképtelenség, valamiképen a rokkantbiztosításban meghatározott járulék fizetésére, illetve várakozási időkre vonatkozó egyéb feltételek. A hadbavonultak és hozzátartozóik igénye a rokkantbiztosítás szolgáltatásaira. A német birodalmi biztosítási hivatal legutóbb kimondotta, hogy a hadbavonultak hozzátartazói az 1906. évi május 31-iki és az 1907. évi május 17-iki törvényekben meghatározott szolgáltatásokon kívül igényt tarthatnak a rokkantbiztosítás szolgáíatásaira is. Az Invalidenversicherungsgesetz 48. §-a ugyanis bizonyos korlátozó intézkedést tesz nyugdíjak, várakozási illetmények, stb. beszámítása tárgyában. Ezt az intézkedést azonban a Reichsversicherungsordnung nem vette át. A hadbavonultak és hozzátartozóik igényei egyebekben pedig nem kártérítési követelések, amelyek a Reichsversicherungsordnung 1.542. §-a szerint a biztosítás teherviselőire átmennek. A katonai szolgálatot teljesítő járadékosok kedvezőtlen helyzetéről érdekes fejtegetést olvasunk a »Correspondenzblatt«-ban. A háború kitörése után a Berufsgenossenschaftok képviselői értekezletet tartottak, amelyen abban állapodtak meg, hogy egyelőre három hó tartamára a járadékok leszállítását és beszüntetését — különleges esetektől eltekintve — mellőzik. Ezt a megállapodást azonban nem igen tartották be. Több Berufsgenossenschaft-nál újra erősen megszaporodott a járadék-leszállítások és beszüntetések száma. Szinte azt lehetett hinni, hogy valami mulasztást akarnak pótolni. Ez a körülmény hadbavonultakat is érintett, mert sok járadékost hivtak be katonai szolgálatra, a kiknél ajáradékleszállítás jogi akadályokba nem ütközött. A háború következtében jogaik megóvásában akadályozott egyének védelméről szóló szükségtörvény ugyanis csak polgári perekre vonatkozik, amelyeket a rendes bíróságoknál kell megindítani s ezekhez a járadék iránti perek nem tartoznak. Ha a Berufsgenossenschaft egy ideiglenes vagy állandó járadékot meg akar változtatni, erről a sérültet szabályszerűen kézbesített írásbeli végzés útján kell értesítenie s ennek megtörténte után a járadék leszállítása, vagy beszüntetése hatályba lép. A kézbesítés azonban tudvalevőleg nemcsak akkor szabályszerű, ha a címzett kezeihez történik s ennélfogva a járadékot otthon meg lehet vonni a hadbavonultaktól, anélkül, hogy ennek az intézkedésről sejtelme volna. Ha a kézbesítéstől számított egy hónapon belül felszólamlás nem történik, a végzés jogerőssé válik, felszólalni azonban csak személyesen, vagy megbízott útján lehet. A hadbavonultat tehát mindenesetre értesíteni kell a dologról, hogy az eljárás megindításával valakit megbízzon, illetve erre valakinek felhatalmazást adjon. Az idejében beadott felszólamlás személyes kihallgatást von maga után. A távolmaradást nyomós okokkal kell igazolni, különben halasztásnak nincs helye. A háborúban való részvétel természetesen fontos ok, a személyes megjelenést akadályozza. Az ügy tárgyalására az a biztosítási hivatal illetékes, amelynek kerületében a felszólamló lakik vagy alkalmazva van. »Lakni« ez esetben annyit jelent, mint valamely községben huzamosabban és nem véletlenül tartózkodni. A sorkatona vagy népfelkelő, aki pl. foglyok őrizetére van valahová kivezényelve, cikkíró véleménye szerint, ugyanott lakik, tehát az illető községre nézve illetékes biztosítási hivatalnál hallgatható ki. Ha a külföldre van kivezényelve, akkor a leg-