Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 17-18. szám - Az 1913. és 1914. évi tőkefedezeti baleseti járulékkirovásokról

420 Munkásügyi Szemle amennyit maga is átadhatott 1912-nek. Az 1912. évben az előző évihez képest 13 /o, 1913-ban 26u/o volt a munkabércsökkenés, a tőkefedezeti érték mégis 67°/o-kal emelkedett 1912-ben és 19u/o-kal 1913-ban, ami annyit jelent, hogy az Országos Pénztár úgy 1912-ben, mint 1913-ban a régi évekből származó balesetek egész tömegét dolgozhatta fel. Hogy 1914-ben a tőkefedezeti érték csökkenése több mint kétszer akkora, mint a munkabércsökkenés, ez viszont csak annyit jelenthet, hogy a tőkefedezeti üzletág baleseti megállapításában erős stagnáció következett be. Nem annyira a balesetek elmaradása lehet ennek a stagnációnak oka, mint inkább a háborúokozta és a sérültek hadiszolgálatra való bevonulásával összefüggő adminisztrativ nehézségek. Kifejtettem, hogy a tőkefedezeti rendszerben mutatkozó egyenlőtlenségeket kikerülni és a jövő évek egyensúlyi állapotát biztosítani csak erélyes beosztási rendszerrel lehetne. De még egy érdekes adatot lehet amellett sorakoztatni, hogy a hátralékok behajtásának szigorúbb kezelése halaszthatatlan. A tőkefedezeti üzletágban csoportosult építőiparra balesetbiztosítás címén eddig kiróttunk összesen 10,193.021'21 koronát, ebből az összegből fedezetlen költségek címén újra meg kellett terhelni az érdekeltséget, bár ezek a költségek egyszer már szerepeltek az előző évi kirovásokban: 2,086.024'46 koronával, úgy, hogy nyilvánvaló, hogy az érdekeltség megterhelése 4 évi átlagban körülbelül 25°/o-kal kedvezőbb lehetett volna az elmúlt évekre nézve, ha az érdekeltség idejekorán befizette volna a járulékokat. Halaszthatatlanul szükséges tehát a behajtási kérdés sürgős rendezése, amelyre az előkészítő munkálatok az Országos Pénztárnál a Munkásbiztosítási Hivatal jóakaratú támogatásával megindultak, úgy, hogy most már az érdekeltség szakképviseletein a sor, hogy azok is törekedjenek tagjaikkal megértetni, hogy a balesetbiztosítási ágazaton a munkaadó saját terheit növeli, ha a járulékok befizetésével késedelmeskedik. • ^ • SZEMLE. • • SHBBiBBHHi A HÁBORÚ ROKKANTJAI. A rokkant katonák gyógykezelése, gondozása és iskolai továbbképzése tárgyában három miniszteri rendeletet közölt a hivatalos lap szeptember 7-iki és 14-iki száma. Az első — 3.000/1915. számú — miniszterelnöki rendelet a csonkított és béna katonák orvosi utókezeléséről, mesterséges testrészekkel való ellátásáról és gyakorlati oktatásáról szól. A rendelet szerint azokat az egyéneket, akik a fegyveres erőhöz tartozva, vagy személyes szolgálatra berendeltetvén, a jelenlegi háború tartama alatt csonkulás, bénulás, izületi merevség vagy valamely sérülés más utóhatása következtében keresetképességükben szenvedtek, ha remény van arra, hogy orvosi utókezelés vagy gyakorlati oktatás útján polgári keresetképességüket egészben vagy részben visszanyerhetik, megfelelő gyógyintézetekben orvosi utókezelésbe veszik (chirurgikus vagy orthopédikus kezelés, gyógyfürdők használata, gyógy- és üdülőhelyeken való elhelyezés és kezelés) és gyakorlati oktatás útján korábbi foglalkozásuk folytatására, vagy más foglalkozások űzésére képessé teszik. Az intézeti orvosi utókezelés és gyakorlati oktatás elsősorban a m. kir. Rokkantügyi Hivatal által felállított állami intézetekben, valamint a katonai igazgatás és a magyar vöröskereszt-egyesület intézeteiben történik. HorvátSzlavonországokban az orvosi utókezelés és gyakorlati oktatás a »HorvátSzlavon hadi rokkantak gyógykezelésére és oktatására alakított országos bizottság* által felállított intézetekben, továbbá az ottani vöröskereszt-egyleti intézetekben történik. A szükséges mesterséges testrészeket és orthopédikus segédeszközöket díjtalanul szolgáltatják ki a közös hadsereg (hadi tengerészet) költ-