Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 6-8. szám - Háború és munkásbiztosítás. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének 1915. március hó 20-án tartott ülése

Munkásügyi Szemle 167 hanem úgy, mint az azelőtti években, most is fedezték az egész intézménynek gondos takarékossággal, valóban a legcsekélyebbre szorított összes igazgatási költségeit. IV. Meg kell emlékeznem a háború alkalmából a nálunk és külföldön létesített hadi biztosító pénztárakról is. Magyarországon a Hungária Általános Biztosító r.-t. létesített ily hadi pénztárt. A közzétett prospektus szerint: »a háború nagy áldozatokat követel mindnyájunktól. A társadalom minden eszközt megragad ugyan a háború okozta nyomor és szükség enyhítésére, de ez a támogatás nem lehet teljes, éppen a nyomorbajutottak nagy száma miatt. Oly szervezetre volt tehát szükség, amely a lehetőséghez képest minimálisra csökkenti a nyomorban sínylődök számát, előrelátással és tervszerű gondoskodással igyekszik megoldani ezt a nagyon is aktuális problémát. Ennek az ügynek a szolgálatába szegődött a Hungária Általános Biztosító r.-t., amidőn az Országos Hadsegélyző bizottság tagjai közreműködésével megalakította a »Hungária hadi biztosító pénztár«-t, amely minden nyerészkedés kizárásával alkotott intézmény s amely célra a Hungária kiterjedt szervezetét is rendelkezésre bocsátja. Ez az intézmény úgy a munkás, mint a munkaadók osztályára igen nagy jelentőséggel bír. A hadbavonult munkás elhalálozása esetén, a családja kenyérkeresőjét veszítve el, nélkülözéseknek, nyomornak néz elébe. A hadi biztosító pénztár révén azonban minimális összeg ellenében oly összeget biztosíthat, amely létfentarlására szolgál a családnak addig, amíg jövőjét megalapozhatja. Erkölcsi és szociális kötelezettségét képezi azonban a munkaadónak is, hogy hadbavonult munkásai családjának sorsáról a munkás elhalálozása esetére gondoskodjék, illetve őket segítséghez juttassa. És itt mutatkozik a hadi biztosító pénztár célszerű volta a munkaadó szempontjából, amidőn munkásait biztosítva, minimális összegért mentesül a reá háruló szociális kötelezettség alól.« Egy tagsági rész és járulék 5 korona; egy-egy hadba vonult egyén több 5 koronás részszel, de legfeljebb 30 részszel, tehát összesen 150 koronával vehet részt a biztosításban. A pénztárba be lehet iratni mindenkit, aki a háború tartama alatt katonai szolgálatot teljesít, vagy aki behívását várja. A tagság harmadik személy (hitves, szülő, testvér, gyám, munkaadó, stb.) vagy bárki más útján is megszerezhető. A biztosítás csak akkor érvényes, ha a hadbavonult egyén a tagsági bejelentés előtt a háborúban még el nem esett, meg nem halt. Sebesültek is felvétethetők a pénztárba, de ezekre nézve a biztosítás csak akkor lép érvénybe, ha az illető katonai szolgálatát újból megkezdi A tagsági járulék egyszersmindenkorra fizetendő a háború egész tartamára; ezenkívül semmiféle más fizetési kötelezettség nincs. Az összes befizetések, hozzáadva a kamatokat és esetleges jótékony hozzájárulásokat, a békekötés után, a tényleges kezelési költségek levonásával, a jegyzett összegek arányában az elhalt hadbavonultak hátramaradottjai között felosztatnak. Ha az elhalálozás nem lesz nagyobb, mint a múltban lefolyt nagy háborúk halálozási aránya, akkor minden egyes 5 koronás befizetésre valószínűleg 125 korona, tehát például 50 korona befizetésre 1.250 korona fog esni. A hadipénztár ügykezelése és vagyona felett külön, e célra alakított bizottság (kuratórium) őrködik. A hadi biztosító pénztár működését csak 1914. év december hava an kezdette meg, 1915. évi február hó 20-áig 9.051 tagsági igazolványt állítottak ki, amelylyel 9.720 személy biztosíttatott 17.807 részjegy erejéig. Németországban kísérletet tettek hasonló alapon rokkantság esetére