Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 6-8. szám - Háború és munkásbiztosítás. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének 1915. március hó 20-án tartott ülése

160 Munkásügyi Szemle kerületi pénztárakat utasítja, hogy az 1915. évi közgyűlés összehívását a Hivatal további intézkedéséig mellőzzék. A vállalati és magánegyesületi betegsegélyző pénztáraknál a Hivatal minden egyes pénztár igazgatóságának mérlegelésére bízza annak a megállapítását, hogy az illető pénztár viszonyaihoz képest megtartható-e az idei közgyűlés vagy sem. Azok a rendkívüli viszonyok, amelyek között ma a pénztárak törvényszerű feladataikat teljesítik, a pénztárak pénzügyi helyzetére befolyással bíró viszonyokban beálló és beállható változások folytán nem készíthetnek kellő időben oly költségelőirányzatot, amely az egész évi pénzügyi kezelés alapjául és mértékéül megnyugvással elfogadható lenne. A m. kir. Állami Munkásbiztosítási Hivatal tehát a rendkívüli viszonyok által előidézett helyzet folytán fölmenti a pénztárakat az 1916. évre vonatkozó költségelőirányzat készítésének és az Országos Pénztárhoz való felterjesztésének alapszabályszerű kötelezettsége alól. Ezenkívül az Állami Munkásbiztosítási Hivatal 785/1915. sz. alatt rendeletet adott ki, amelyben a kerületi pénztárakat havonkénti adatszolgáltatásra kötelezi, a Hivatal által megállapított kérdőívek pontos kitöltésével. E rendelet szerint a m. kir. Áltemi Munkásbizfosítási Hivatal a háború kitörése óta közvetlen intézkedésekkel és sok helyen, ahol ez különösen szükségesnek mutatkozott, helyszíni eljárással igyekezett a pénztárakat azokon a nehézségeken túlsegíteni, amelyeket a háború okozott. Ebben az eljárásban a Hivatal azt a célt tartotta szem előtt, hogy a pénztárak fizetőképességét és segélyezési szolgáltatását a háború egész tartama alatt biztosítsa, elsősorban a pénztári tagok és azok hozzátartozóinak érdekében, akik a háború folytán megnehezedett életviszonyok között a munkásbiztosítás szolgáltatásait és támogatását nem nélkülözhetik, de másodsorban azért is, hogy munkásbiztosítási intézményünk kíállhassa azt az erőpróbát, amely elé a háború állította és igazolva a viszonyokhoz való alkalmazkodási képességet, ezzel, valamint a legnehezebb gazdasági viszonyok között sem szünetelő közhasznú tevékenységével növelje, gyarapítsa azt az erkölcsi tőkét, amely jövő fennállásának és fejlődésének alapjául fog szolgálni. E rendelet alapján beszerzett adatokból lesz majd megállapítható pontosan, hogy mily hatása volt a háborúnak a munkásbiztosításra. Az Országos Pénztár a kerületi pénztárakat kezdettől fogva tájékoztatni kívánta azon intézkedésekről, amelyeket a háború folyamán szükségesnek tartott. Felhívta a pénztárakat a takarékoskodásra, főleg az adminisztratív kiadások terén, a tisztviselői és orvosi állásszervezéseket, előlegkéréseket, gyógyszerészi és fürdőszerződéseket a háború tartamára felfüggesztette és felhívta a pénztárakat, hogy a hitelezőkkel méltányos egyezségeket létesítsenek a fennálló tartozások törlesztése tekintetében. Egy másik rendelkezésében az Országos Pénztár kimondotta, hogy a tagoknak gyógyfürdőbe való utalása szünetel, intézkedett aziránt, hogy a vidéki pénztáraknál kezelés alatt levő tagok szempontjából a kölcsönösség miként történik és különösen figyelemreméltó az az intézkedés, amelyben az ellenséges betörés által veszélyeztetett pénztárakra vonatkozólag, — ahol a pénztár vezetősége menekülni volt kénytelen — a többi pénztárt utasította, hogy ezeknek tagjait jelentkezésük esetén segélylyel, orvosi kezeléssel és gyógyszerrel ellássa. A 43.594. számú rendelkezésével az Országos Pénztár oly tájékozást nyújtott a kerületi pénztáraknak, hogy az a mozgósított tag, akit bevonulása után később a katonai szolgálat alól végleg felmentenek, avagy csak ideiglenesen szabadságolnak, a katonarszolgálat alatt szerzett betegségből is segélyezendő. A katonai szolgálat alatt szerzett betegség alatt olyan betegséget kell érteni, amely nem a fegyveres eszközök használata közben bekövetkezett megsebesülés, csonkulás következménye, hanem az olyan