Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 6-8. szám - Háború és munkásbiztosítás. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének 1915. március hó 20-án tartott ülése

158 Munkásügyi Szemle kástársa, akinek munkáját a hadiállapot folytán szintén be kellett szüntetni és aki nem részesül támogatásban. A másik álláspont szerint a törvény erre az esetre nem tartalmaz rendelkezést és kifejezett rendelkezés nélkül nem lehet a járadékot a háború tartamára szüneteltetni. A gyakorlat a kérdést abban az értelemben döntötte el, hogy a járadék folyósítandó a háború tartama alatt. Az osztrák és a német balesetbiztosító intézetek megfelelő intézkedéseket is léptettek életbe abból a célból, hogy a járadékok folyósításánál felmerülő nehézségeket eloszlassák. Ilyen iztézkedéseket az Országos Pénztár is tett. II. Nézük most, hogy miféle intézkedések történtek a munkásbiztosítást illetőleg a háború alatt. Magyarország. Mindenekelőtt konstatálhatjuk, hoqy Magyarországon semmiféle törvényhozási intézkedés nem történt. Kormányintézkedést csak a moratóriumi rendeletekben találunk. Az 5.715. M. E. számú első rendelet a munkásbiztosító pénztárak tekintetében kifejezetten nem rendelkezett. Csupán az 1. §. azon rendelkezéséből, hogy a »moratórium váltókon, csekken, kereskedelmi utalványon, kereskedelmi ügyleten, vagy bármely más magánjogi ügyleten alapuló kötelezettségek teljesítésére vonatkozik« lehetett arra következtetni, hogy a pénztári járulékokra, mint nyilvánjogi természetű követelésekre nem terjed ki. Ez az intézkedés hiánya késztette a Budapesti Kerületi Munkásbiztositó Pénztárt arra, hogy a munkaadókhoz felhívást és kérelmet bocsásson ki és ebben utalva a pénztárnak a háborúban is igen fontos hivatására, kérte a munkaadókat, hogy a járulékokat hetenként kirovás és felszólítás bevárása nélkül fizessék be. A második 6.045/1914. M. E. sz. moratóriumi rendelet a járulékok tekintetében szintén nem tartalmaz kifejezett intézkedést. A pénztáraknak pénzintézeteknél elhelyezett vagyona tekintetében a rendelet következő intézkedése: »közalapoknak folyószámlára vagy betéti könyvre elhelyezett betétei a felmerült szükséghez képest — a kikötött felmondási idő épségben tartása mellett — korlátlanul kifizetendők« a pénztárakra is vonatkozik. Az 1914. évi szeptember hó 30-án kiadott 7.205/1914. M. E. sz. harmadik rendelet 23. §-a kifejezetten megállapítja, hogy a »munkásbiztosító pénztáraknak és a bányatársládáknak járulékköveteléseire, valamint segélyés járadéktartozásaira ez a rendelet nem terjed ki«. Ugyanezen rendelet 8. §-a megállapítja a következőket: »Közalapoknak folyószámlára vagy betéti könyvre elhelyezett betétei a felmerült szükséghez képest, amelyet a felügyeletre hivatott kormányhatóság állapít meg, a kikötött felmondási idő épségben tartása, de legalább nyolc nappal előbb történt Írásbeli bejelentés mellett korlátlanul kifizetendők. A szükséglet mértékét a rendezett tanácsú városok, a nagy- és kisközségek alapjaira vonatkozólag ötezer koronát meghaladó összegek tekintetében a vármegye alispánja állapítja meg. Ugyanez áll a munkásbiztosító pénztáraknak és bányatársládáknak betéteire nézve«. Bár a rendelet kifejezett intézkedést nem tartalmaz, a 8. §. idézett első mondatából azt a következtetést lehet levonni,^ hogy a pénztárak betéteire nézve a szükség felmerültét a magy. kir. Állami Munkásbiztosítási Hivatal állapítja meg. A negyedik moratóriumi rendelet (8.680/1914. M. E. számú rendelet) 8. §-a megállapítja, hogy a közalapoknak folyószámlára vagy betéti könyvekre elhelyezett betétei a felmerülő szükséglethez képest, amit a felügyeletre hivatott kormányhatóság állapít meg, korlátlanul kifizetendők. Ugyanez áll a munkásbiztosító pénztárak és a bányatársládák betéteire nézve. A rendelet 32. §-a pedig kimondja, hogy a munkásbiztosító pénztárak és a bányatársládák járulékköveteléseire, valamint segély- és jára-