Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 6-8. szám - A negyvenévesek

136 Munkásügyi Szemle volna háború, és a háború által felemésztett óriási költségeknek csak egy kis részét fordítanák az emberiséget pusztító népbetegségek ellen s több gond és pénz kerülne a csecsemő- és gyermekvédelemre. E tépelődésünket még fokozza a Társadalmi Múzeum által a kiállítás keretében bemutatott népegészségügyi gyűjtemény, amely mutatja, hogy ai tudománynak meg vannak már az eszközei a nép betegségei ellen, csak nincs pénz azok gyakorlati alkalmazására. E népegészségügyi gyűjtemény, amely páratlanul áll a maga nemében, európaszerte elismert hírű s joggal büszkesége a magyar Társadalmi Múzeumnak. ••••••HŰBB B ^ B SZEMLE. B ^ B A HÁBORÚ ROKKANTJAI. Rólunk — nélkülünk. Ezer éves panasza a népnek, hogy minden ügyéi-baját meghallgatása nélkül' intézik el. A népet kiskorúnak tartják és a társadalom kiváltságos osztálya a hatalommal együtt a nép sorsának intézését is kezében tartja. Mindenütt véres áldozatokkal kellett kiküzdenie a népnek, hogy számba vegyék, hogy a. közügyek intézésében szerephez jusson és hogy saját ügyes-bajos dolgainak elintézésébe beleszólhasson. A politika e folyóirat hasábjairól száműzve van, nem akarunk tehát kiterjeszkedni sem a választójogra, sem az egyesülés és gyülekezés jogára. A nép joggal panaszkodhatik, hogy »rólunk nélkülünk intézkednek olyanok, akik a mi helyzetünket, sérelmeinket, képességeinket és lelkivilágunkat nem ismerik«. A most pusztító világháborúban a legtöbb és legsúlyosabb áldozatokat megint a nép hozta. Vájjon a sok kiömlött vér biztosítja-e majd a népnek a társadalmi és gazdasági elhelyezkedésben őt megillető helyét? A háború kitörésekor Belgiumban és Franciaországban azonnal bevonták a munkásnép képviseletét az államkormányzatba. Ellenségeink azóta is folyton hangoztatják, hogy a demokráciáért és a szabadságért küzdenek, ezzel lelkesítik katonáikat, ezzel biztosítják országaik közvéleményének egyetemes ellenállását. Nálunk illetékes helyről még csak szóba sem került, hogy a nép áldozatkészsége, hazaíiassága, hősiessége fejében politikai egyenjogúsághoz fog jutni. Akik a hatalom birtokában vannak, még most sem gondolnak arra, hogy ezt a néppel meg kell osztaniok. Ha ez az eljárás érthetetlen politikai téren, még érthetetlenebb, hogy társadalmi téren ugyanezt a jelenséget tapasztaljuk. A háború sorsa nemcsak a harctéren fog eldőlni. A hadi felkészültséggel egyenrangú fontosságú, hogy az itthonmaradt lakosság normális megélhetéséről gondoskodjanak. Ehelyett azt látjuk, hogy hiány van azokban az élelmiszerekben, amelyeket a hazai föld bőven terem s hogy a drágaság oly iszonyatos mértéket ölt, amely a rendes táplálkozást és a megélhetést a legprimitívebb igények mellett is lehetetlenné teszi. A kormány, a főváros, a törvényhatóságok állandóan tanácskoznak e kérdésben, de a tanácskozásokba a munkásságot nem vonták be. A munkásság képviselőit mellőzték az Országos Hadsegélyző bizottságban is. Legutóbb had- és népegészségügyi kiállítást rendeztek, ennek szervezésénél is mellőzték a munkásságot, pedig a munkásság szervezetei, különösen a népegészségügy fejlesztésében, sokkal hatásosabb tevékenységet fejtettek ki, mint bármely más társadalmi egyesülés. A rokkantakról való gondoskodás céljaira különböző szervezeteket létesítettek, de egyikbe sem vontak be a munkásság képviselőit. A vállalkozók országos szervezetei akcióba léptek, hogy a kormányt rábírják a legsürgősebb közmunkák kiadására, >hogy a hadból visszatérő munkásság munkához és keresethez jusson«. A munkásság érdekeinek védelme címén jelentkeztek, anélkül, hogy a munkásoknak ez akcióban való részvételét szükségesnek tartották volna. Mellőzésben van része a munkásbiztosításnak is. A velünk szövetséges államokban mindjárt a háború kitörése után felismerték azt a fontos szerepet, amelyet a munkásbiztosítás a harckészség emelése, az itthonmaradottak gyámolítása és a háború szociális feladatainak megoldásában elvállalhat és ennek meg-s