Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 5. szám - A háború szociálpolitikája

128 Munkásügyi Szemle bármely időpontban való felmondás kikötésével eszközli. Majd midőn panaszos nők e kikötésbe bele nem egyeztek, panaszolt a 14 napi járandóságot egy negyedével megrövidítve nekik kifizette. Panaszos nők kérik a fizetés redukált összegének kiegészítését, 11, illetve 12 márkát. A bíróság a panaszt alaposnak találta. A felek között létrejött megállapodás, mely szerint panaszos nők beleegyeznek fizetésük egynegyedével való csökkentésébe, azt tételezi föl, hogy egyébként a szolgálati viszonyban, tehát a felmondási időben is nem áll be változás. A szerződés igazi célja az volt, hogy az alkalmazottak a kedvezőtlen üzleti viszonyok között maguknak állandó munkát biztosítsanak, míg másrészt panaszos a teljes béreket nem nyújthatta. Ha pedig az állandó foglalkoztatás föltétele elesik — és ez a fölmondás által megtörtént — az egész megállapodást semmisnek kell tekinteni és így azon megállapodás, amely szerint panaszosok a járandóságok egynegyedéről lemondtak, a fölmondási idő tartamára nem bír kötelező érvénynyel. Van-e az alkalmazottnak igénye bérfizetésre a szerződésileg biztosított szabadságidő kárpótlásaként, ha a háború miatt előbb szűnt meg a munkaviszony ? A berlini iparbíróság 7. kamarájának 1914. évi szeptember hó 3-án kelt ítélete, ítélet: A bíróság a panasznak nem ad helyt. Indokolás: Panaszos 1912 óta a panaszlottnál mint autóvezető volt alkalmazva, heti 35 márka fizetéssel és 8 napi felmondási idővel. Panaszos a német közlekedési munkások szövetségének tagja volt. Ezzel a szövetséggel panaszolt kollektív szerződést kötött, amelynek értelmében panaszosnak joga volt évenként 2 heti szabadságra. Panaszos állítja, hogy augusztus hó 3—17-éig engedélyeztetett szabadsága. 1914. évi augusztus hó 22-én elbocsátották és a 8 napi fölmondási időre bérét kifizették anélkül, hogy ezért szolgálatot tett volna. Panaszos kéri, hogy, miután a neki kijáró szabadságolás nem adatott meg, az egyheti fölmondási idő beszámításával, mely időre teljes fizetését kapta munkateljesítés nélkül egy további heti fizetés kifizettessék a meg nem adott szabadságolás kárpótlásául. Panaszolt álláspontja szerint panaszos igénye nem jogos, mert azon időben, amelyre neki a csakugyan szerződés szerint őt jogosan megillető szabadságolás kilátásba helyeztetett, kitört a háború. Az autóvezetők nagy részét katonáknak hívták be, úgy, hogy a megmaradó vezetőknek kellett egyelőre szolgálatot teljesíteni. Később pedig a panaszolt nem engedélyezhette a szabadságolást, mert kénytelen volt az alkalmazottakat elbocsátani. Az üzlet teljesen szünetelt és különben is a szükséges benzin hiányzott. Panaszost, mint a többi vezetőt, továbbra is alkalmazták volna, de csak naponkénti fölmondással. Erre panaszos rá nem állt, amiért vele a szolgálati viszonyt megszüntették és pedig a régi megállapított felmondással. A bíróság panaszos igényét nem ismerte el jogosnak. Habár panaszosnak szerződésileg kétheti szabadságolás jár, a szabadságolás engedélyezése a munkaadónál való foglalkoztatását és a munkaviszony további fennállását tételezi föl. Jelen esetben a szolgálati viszony felbontatott és így tehát további szabadságolásról nem lehet szó. Panaszolt nem köteles azon körülményt, amely ezen szóban forgó teljesítményt (a szabadságolás engedélyezését) megakadályozta mérlegelni, a szolgálati viszony nem azért bontatott meg, hogy panaszos szabadságolásától elüttessék, hanem a háború kitörése okozta a szolgálati viszony felbontását. Panaszos tehát nem igényelhet kárpótlást a szabadságolás elmaradásáért-^ iwttzDin ÁLTALÁN0S BIZT0SITÓ Uf/UMKffl RÉSZVÉNYTÁRSASÁG BUDAPEST, VII., Károly-körút 3. SS Részvénytöke: 6,000.000 korona KARTELLEN KÍVÜL köt tűz-, élet-, baleset-, betörés-, szavatosság-, jég-, üveg és állatbiztosításokat. — TELEFON: 153-98. SZÁM. A szerkesztésért felelős: KIS ADOLF. - Főmunkatárs: Dr. SASVÁRI 7ÓZSEF