Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 5. szám - A háború szociálpolitikája

126 Munkásügyi Szemle lis biztosítás a dolgozó osztályok részére létesíttetett. A szociális biztosítás alapja a foglalkozással járó betegségi és baleseti veszély, ennek a veszélynek a keretébe a háború veszélye semmiképen bele nem illeszthető. A dolgozó munkásnak betegsége és a munkában történt baleset esetére nyújt a szociális biztosítás támogatást és védelmet ez az irányadó elv minden idevonatkozólag felmerülő kérdés elbírálásánál. Ezzel az alapintencióval nem egyeznék meg, hogyha azok, akiket az állampolgári kötelesség a dolgozó osztályok sorából kiemelt, az ipari és kereskedelmi alkalmazottak részére létesült biztosításban továbbra is benmaradnának. Az állam kötelessége mindazokat, akiket az összesség védelme érdekében harcba szólít, addig a maximális mértékig gyógykezelni és betegség és sérülés esetén mindennel ellátni, a maradandó hatású sérülés esetén pedig munkaképességét a lehetőségig helyreállítani, amily mértékig lehetséges, de nem tehető ez a feladat az ipari és kereskedelmi érdekeltség terhévé. Nem arról van itt szó, hogy a munkásbiztosító pénztárak nem vennének a legnagyobb lelkesedéssel részt a háború által okozott fájdalmak enyhítésében, de arról, hogy ne vállaljon az állampolgárok egy rétege olyan terhet, amely az állampolgárok összességét illeti. A munkásbiztosítás a békés időben is a szegénysegélyezés számos terhét vállalja, semmi ok sincs arra, hogy a szegénysegélyezés terheihez a háborús terhek is hozzájáruljanak és így a pénztár pénzügyi egyensúlya veszélyeztessék. Nem lehet álhumanisztikus szempontokat a kérdésbe belekeverni, mert hiszen arra nézve nincs eltérés felfogásban, hogy a megsérült és megbetegedett munkásság ellátásáról gondoskodni kell, csak arról, hogy ez a gondoskodás kinek a terhére történjék. A segélyezési szolgáltatások tulajdonképen céljukat tévesztenék, ha a harctéren megsérült és megbetegedett munkásoknak nyújtatnának, mert hiszen a hadbavonultak ellátásáról a hadvezetőség gondoskodik és így az orvosi segély és gyógyszer számukra teljességgel nem aktuális, a táppénz pedig legfeljebb mint megtakarított összeg jöhet náluk számításba és ilyképen a betegsegélyezés tulajdonképeni célját, mely a pillanatnyi segítségben nyilvánul meg, nem éri el. Minden megkülönböztetést a hadbavonultak között a jelenlegi háború tartama alatt mellőzni kell és így ezen szempontból sem volna indokolt ez az ipari munkásságnak nyújtott prémium a más dolgozó osztályokkal szemben. Kétségtelen, hogy a törvény ezidőszerinti rendelkezése nem zárja ki a háború esetére történt sérülés és megbetegedés segélyezését, mert hiszen a szociális törvényhozó sem Németországban, sem Ausztriában, sem Magyarországban nem gondolt a háborúra és így korlátozó intézkedések ez okból nem vétettek fel a törvényhe. A szorosan vett jogi magyarázat az alapja annak, hogy a német gyakorlat a segélyt megállapítandónak tartja, ámde ez a jogi magyarázat nem érvényesülhetett volna akkor, hogyha a német pénztárak pénzügyi helyzete és a német kivételes törvény azon rendelkezése, hogy a községek — melyek a munkásbiztosító pénztárak terheihez esetleg hozzájárulni kötelesek — nem engedte volna meg az ilyen magyarázat érvényesülését. Figyelembe veendő ugyanis az a körülmény, hogy a német kivételes törvény jogot adott a pénztáraknak arra, hogy a községek, ipartestületek stb. segítségét igénybe vegyék és így a sérülés és megbetegedés esetére való szolgáltatások tulajdonképen végeredményben, legalább részben, a köz terheivé lesznek, míg Ausztriában és nálunk ily rendelkezés hiányában semmiképen e terhek áthárítása lehetségessé nem válik. Más jellegű a törvénymagyarázat magánjogi jogszabálynál és más egy szociális törvénynél. Magánjogi jogszabálynál a bíró nem kell, hogy figyelembe vegye azt, hogy minő hatassál van ítélete az egyes félnek anyagi viszonyaira. A szociális törvény magyarázatánál, ha a törvény teljesen világos rendelkezéséről van szó, természetesen a szociális törvényt magyarázó bíró sem térhet ki a rendelkezés elől, de mihelyt a törvény valamely rendelkezése indokolt vitára ad alkalmat, akkor a törvény intencióinak keresésénél elkerülhetetlen annak figyelembe vétele, minő financiális alapon épült fel a szociális törvény és ennek megfelelőleg a financiális keretbe beilleszthető a törvénynek ez a magyarázata. Ezen szempont figyelembevételével teljesen világos lesz, hogy csakis az indokolás fenti részében kifejtett törvénymagyarázat az egyedül lehetséges. Figyelembe jön az a körülmény is, hogy a háborúban megsérültek és megbetegedettek segélyezésével átvállalt közfeladatok a munkában maradó munkások segélyezésének rovására esnének és az, hogy amúgy is évek hosszú során át súlyosan fogja érinteni a pénztárakat a háborúból eredő, de a közvetlen összefüggés a betegség és a háború között meg nem állapíthatván, feltétlenül a pénztár terhére eső segélyezések rendkívüli nagy mérve.