Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 5. szám - A háború szociálpolitikája

100 Munkásügyi Szemle a jótékonyság, amelyet e téren gyakorol, vagyonbiztosítás számba megy. Biztosítási járulék a társadalmi rend lehető megóvására. A háborúban ezenkívül erősítése a nemzet ellentálló képességének. Ez pedig elsősorban a vagyonos osztály kötelessége és érdeke. Mert az állam határainak vére árán való megvédésével, az ellenséggel szemben álló katona egyúttal első sorban a vagyonos osztály birtokállományát védi meg. El kell ismerni, hogy a városi társadalom — mert erészben csak a városi lakosságról lehet szó — ezt a háborús feladatát országszerte nagyon szépen oldotta meg. Különösen Budapest közönségéről kell ezt elismerni, ahol a háború kitörése óta igazán csak az maradt ily irányú istápolás nélkül, aki azt igénybe venni nem akarta. Téli nyomornak nem volt nyoma nálunk. A társadalom a népkonyhák, a gyermekek gondozása és részben az anya- és csecsemővédelem terén is megtalálta önmagát. Sajnos, ez utóbbi tekintetében még nem eléggé, holott itt kellene tulajdonképen legerőteljesebben érvényesülnie a józan, előrelátó, okos szociális politikának. Az anya védelmében, mikör magzatát hordja keble alatt ; az anyák védelmében, a szülés előtt és után a jövő dolgozó társadalmáért. Ami e téren történt, jó szerény kezdetnek, de nem tekinthető kielégítőnek- Nem a háború idejére és nem azutánra. A háború idejére az államnak is kellett volna valamit tenni ezirányban, miképen Németországban látjuk ezt, ahol a birodalom megfelelő állami intézkedéseket tett. Állami gyermekágyi-segély engedélyeztetett ott a háború tartamára mindazoknak a nőknek, akiknek férjei »a háború alatt a birodalomnak hadi, egészségügyi vagy hasonló szolgálatot teljesítenek, vagy ennek teljesítése, illetve a gazdasági tevékenység újbóli megkezdésében halál, sérülés, megbetegedés vagy hadifogság által akadályoztatnak és ezen szolgálatuk megkezdése előtt a Reichsversicherung alapján vagy valamely bányabetegsegélyző pénztárnál a megelőző 12 hónapban legalább 26 hétig vagy közvetlenül megelőzőleg legalább hat hétig betegség esetére biztosítva voltak«. Állami segélyezés ez a törvényes gyermekágyi segélyen felül, kizárólag háborús intézkedés, a betegsegélyző pénztárak csak előlegezik az esedékes összegeket, az állam megtéríti nekik. De ettől eltekintve, fontos ez a kérdés a háborútól függetlenül is, nagy nemzeti érdekek fűződnek hozzá. Az államnak is lesznek benne teendői, de még nagyobbak a társadalomnak. E részben az igazság az lenne, hogy akiknek a sors még a háborút is vagyonszerző forrásnak rendelte, azok hozzanak első sorban ezen a téren igazán komoly áldozatokat. És akiknek anyagi megizmosodásában annak a dolgozó munkásságnak jó része van, azok nem zárkózhatnak el azon kötelesség teljesítése elől, hogy a jövő munkásnemzedék biztosításának költségeihez komolyan járuljanak hozzá. Nem lehet elvitatni, hogy a háború felidézte társadalmi tevékenységből, az anyagi áldozatokból, a mozgó tőke leginkább vette ki részét. De korántsem lehet ezzel kötelességét leróttnak tekinteni a háború utáni időre; az anya- és csecsemővédelem állandó, a háborútól független intézkedéseket követel és ez intézkedések anyagi biztosítását első sorban attól a társadalmi osztálytól kell megkövetelni, amelynek egy erőteljes, egészséges munkásosztály nevelése közvetlen érdeke. A kérdés nagy nemzeti jellege viszont az állam állandó tevékenységét is követeli. Mert a nemzet jövője szempontjából még sem lehet közömbös a nagy gyermekhalandóság, amely a népesség gyarapodását előbb-utóbb nagyon hátrányosan fogja befolyásolni. Sajnos, a gyermekhalandóság tekintetében Magyarország igen előkelő helyet foglal el az európai államok sorában, a harmadik helyet és miként a budapesti központi segítő-bizottság anyavédő osztályának ügyvezető alelnöke legutóbb kimutatta, az évi átlagos 640.000 születésből 140.000 csecsemő nem éri el az egyéves kort. Óriási arányszám, amelynek tekintélyes csökkentése nagy nemzeti érdek. E kérdésben is Budapest székesfőváros lépett fel kezdeményezőleg,