Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 3-4. szám - A munkásbiztosítási iparpanaszok

Munkásügyi Szemle 83 nyéket és pedig akkordtérítményeket azzal, hogy a nem szerződött aratók szükség esetén hatóságilag fognak kirendeltetni az aratás lebonyolítására, kéri továbbá a Szövetség a kormányt, hogy a falusi iskolák felsőbb osztályaiban a tanévet már e hó végén zárja le s a gazdasági munkások kivándorlását akadályozza meg. A vármegyei törvényhatóságok álláspontját jellemzi Csongrád vármegye alispánjának felhívása, amelyben arra figyelmeztet, hogy a földnek megmívelése és hasznosítása mindenekfelett álló feladat. A szemestermények mellett főleg a főzelékfélék ültetését ajánlja. Egyidejűleg figyelmezteti az alispán a munkásokat, hogy március 30-ig az eddigi szokásos feltételek mellett kössék meg az aratási szerződéseket, hogy ezáltal biztosítsák maguknak a keresetet. Végül figyelmezteti azokat, akik hadisegélyt élveznek, hogyha a nekik felajánlott s munkabírásuknak megfelelő mezőgazdasági munkák végzésére nem vállalkoznak, megvonják tőlük a segélyt. A szociáldemokrata sajtó felfogása e kérdésben az, hogy a munkáshiányon a mai megélhetési viszonyoknak megfelelő magasabb munkabérrel kell segíteni. Szerinte a kormánynak a gabonaárak emelkedésénél és a maximális árak megállapításánál az volt a felfogása, hogy a magas árak azért szükségesek, hogy a gazdákat készleteiknek eladására serkentsék. Ugyanennek a felfogásnak kell érvényesülnie a munkások alkalmazásánál is. A hadvezetőség a tavaszi vetések gyors elvégzésének lehetővé tételére elrendelte, hogy a belterületen levő katonai formációknak, tartalékcsapatoknak és a lábbadozó katonák csoportjának mezőgazdaságot űző legénysége rövid szabadságot kaphat, amennyiben ezt a hadban álló sereg pótlása és más elmaradhatatlan katonai érdekek megengedik. A szabadságolások maximális határideje 14 nap. A szabadság megadásánál elsősorban önálló mezőgazdák veendők figyelembe, azután önálló mezőgazdáknak a mezőgazdaságban dolgozó hozzátartozói és végül a mezőgazdasági munkások. Az az idő, amikor a szabadságot megadják, a vetési munkálatok idejéhez, valamint egyéb helyi viszonyokhoz alkalmazkodik. A szabadságoltak a szabadságolás ideje alatt megkapják járulékaikat éppen úgy, amint hozzátartozóiknak is kiszolgáltatják a hadisegélyt. Gyermekeknek a vasúti üzemekben való alkalmaztatása tárgyában az Országos Pénztár előterjesztést tett a kereskedelemügyi miniszterhez, és kerté a minisztert oly rendszabály kibocsátására, amely szerint a vasutak 12 évnél fiatalabb gyermekeket ne alkalmazhassanak s ezeket is 10-es csapatokban munkafelügyelő vezetése mellett csak nappali, legfeljebb 8 órai szolgálat mellett és csakis a pályának a fűtől való megtisztítására. A kérelem előterjesztésére az adott okot, hogy az igazgatóság egy 8 éves gyermek részére állapított meg járadékot. A miniszter közölte az Országos Pénztárral, hogy az államvasút igazgatóinak értekezletén hozott határozatnak megfelelően, a vasutaknál alkalmazható gyermekek minimális életkorát 10 évben állapította meg. Az Országos Pénztár a leratot sajnálattal tudomásul vette. Az ipari alkalmazottak elbocsátása ellen. Az illetékes körök azt tapasztalták, hogy egyes vállalatok alkalmazottaik egy részét elbocsátották anélkül, hogy erre gazdasági helyzetükből folyólag kényszerítve lettek volna, csupán azért, mert a jelenlegi viszonyok között ezek munkaerejét teljesen ki nem használhatták. Ez az eljárás különösen oly vállalkozók részéről megokolatlan és elítélendő, akik hadirendelések révén üzemüket fokozták vagy legalább is csak kis mértékben redukálták. Ez okból a hadügyi és honvédelmi miniszterek a kereskedelmi miniszterrel egyetértésben a jövőben nagyobb hadirendelések kiadásakor az ajánlkozókat arra is fogják kötelezni, hogy a magánalkalmazottaik létszámát teljes egészében fentartsák és ezek fizetését se redukálják; ellenkező esetben nemcsak a további szállításokból fogják kizárni őket, hanem a már kiadott rendeléseket is vissza fogják tőlük vonni. Éhségbérek a hadseregszállítóknál. Az Országos Iparegyesület a magyar iparnak a hadseregszállítások körül tapasztalt sérelmei tárgyában emlékiratot dolgozott ki, amely a magyar iparosok panaszait foglalja össze. A panaszok szerint a magyar ipari termelés érdekei nem érvényesülnek a hadsereg szükségleteinek beszerzésénél abban a mértékben, amint az kívánatos és joggal elvárható volna. Az emlékirat első sorban a kijárások rendszerével és az illetéktelen közvetítők szereplésével foglalkozik. Panaszolja, hogy a szállításokra gyakran teljesíthetetlen feltételeket szabnak ki és nem adják meg az iparosoknak a szükséges fölvilágosításokat. Az alkalmi szállításokkal foglalkozva, az emlékirat helyteleníti,