Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 2. szám - Nemzetközi Munkásbiztositás Magyarországi Egyesülete. Jegyzőkönyv

Munkásügyi Szemle 63 egyesület 21 teljes ülést és 9 választmányi ülést tartott, még pedig 1911-ben 6, 1912-ben 11, 1913-ban 18-at. Míg a választmányi ülések napirendje jórészt a munkaprogram megállapításában és az adminisztratív kérdések elintézésében merült ki, addig a teljes ülés mindenkor felolvasóülés is volt, amelyen nemcsak a tagok, hanem a munkásbiztosítás kérdésével foglalkozó elméleti és gyakorlati férfiak is nagy számban jelentek meg. Felolvasó üléseink megtartását mindenkor sajtó utján közöltük az érdeklődő nagyközönséggel ís, ami által azt óhajtottuk elérni, hogy előadásaink anyagát megismertessük azokkal, akik a munkásbiztosítás kérdésével gyakorlatilag legtöbbet foglalkoznak, a munkásbiztosító pénztárak tisztviselőkarával. Alapszabályszerű célunknak megfelelően ismertettük a munkásbiztosítás kérdése körül napirendre került külföldi törekvéseket. így, a bizottság titkára beszámolt az 1911. évi március hó 30-án megtartott közgyűlésen az 1910. év szeptember hó 6—8-án Hágában megtartott nemzetközi szociális biztosítási értekezletről. Ugyancsak az egyesület titkára ismertette az 1911. október hó 20-án tartott teljes ülésben a Dresdenben 1911. szeptember hó 15-én és 16-án tartott II. nemzetközi szociális-biztosítási értekezlet tárgyalásait. Dr. Pap Géza min. osztálytanácsos-bíró, bizottsági tag pedig az 1912. december hó 6-án megtartott teljes ülésen számolt be a Zürichben, 1912. szeptember hó 10-én és 11-én lefolyt nemzetközi munkásbiztoeítási értekezletről. A mezőgazdasági munkásbiztosítás ismertetésére dr. Fáy Gyula min. osztálytanácsost, az Országos Gazdasági Munkásbiztositó-Pénztár igazgatóját kértük fel azzal, hogy a gazdasági munkások betegségi, baleset-, aggkor- és rokkantsági-biztosítására vonatkozó külföldi törvényes intézkedésekre is terjeszkedjék ki. Tagtársunk felhívásunknak eleget téve, 1911. évi december hó 15-én tartott teljes ülésen ismertette behatóan és részletesen azokat a törvényhozási intézkedéseket, amelyek a megjelölt tárgykörre vonatkoznak. Egyesületünk azonban természetszerűleg nemcsak a külföldi törekvéseket kisérte figyelemmel, hanem a munkásbiztosítási kérdésekkel kapcsolatban Magyarországon felmerülő eseményeket is. Magyarországon tudvalevőleg az 1907. évi július hó 1-én életbelépett ipari és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleset esetére való biztosításáról szóló 1907. évi XIX. t.-c« valóságos forrongást idézett elő úgy munkás-, mint munkaadói körökben. A munkások, legalább eleinte, elégületlenek voltak a törvénnyel, merta törvény az önkormányzatban az eddigi 2/a és V3 képviselet helyett a paritásos képviseletet hoztabe, a munkaadók viszont a paritásos képviseletet sem tartották érdekeiknek teljesen megfelelőnek és zúgolódtak az új törvényben reájuk rótt terhek ellen. Az új törvény szerint ugyanis a bpfegsegélyezési járulékoknak felét tartoznak a munkaadók fizetni, míg azelőtt csak V3 részét fizették; ugyancsak a törvénnyel szervezett balesetbiztosítás költségei teljesen a munkaadókra hárulnak. A törvény két új intézményt is léptetett életbe. Az egyik a legfelsőbb felügyelettel és bíráskodással megbízott Állami Munkásbiztosítási Hivatal, a másik a betegsegélyezés és balesetbiztosítás központi szerve, az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár. Maga a balesetbiztosítás is csak ekkor lett első izben törvényesen szabályozva. Az életbeléptetés körül sok nehézség merült fel, súrlódások keletkeztek az eddigi kerületi pénztárak és ezek központi szerve, az Országos Pénztár között; hatásköri kérdések sűrűn merültek fel az Országos Pénztár és az Állami Munkásbiztosítási Hivatal között. Mind e súrlódások a közvéleményt gyakorta foglalkoztatták és csakhamar felmerült munkás- és munkaadói