Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 2. szám

34 Munkásügyi Szemle könyvtár; másodsorban a szociális oktatásra fősúlyt helyező intézmények jöhetnének figyelembe; u. m. munkásgimnáziumok, társadalmi-tudományi szabadiskola, líceumok, ipari és munkástanfolyamok; harmadsorban a munkásbiztosítás az ő óriási komplexumával, amelybe a betegsegélyezés, balesetbiztosítás, rokkant és nyugdíjintézetek sorozhatok ; negyedsorban a szociális hygiénia volna feltüntetendő és pedig a pénztári orvosi szolgálat és az ezekkel kapcsolatos ambulatoriumok, általános és speciális szanatóriumok, tekintet nélkül arra, hogy azokat a szakszervezetek, a társadalom, a főváros, vagy az állam létesítette-e. Egy ötödik csoportban a többi, itt fel nem sorolt szociális intézmények foglalnának helyet. Pl. a népélelmezés és az ezzel összefüggő szociális alkotások (kenyérgyár, élelmiszerelárúsítás, a munkás- és néplakások, praktikus és olcsó lakásberendezések, stb.) Ennek a néhány tételnek a vázlatos felsorolásából a beavatottak némi képet alkothatnak maguknak arról, hogy mennyi értékes és hasznos anyag tárul itt a szemlélő és pedig úgy a szakértő, mint a laikus közönség elé. Nagyon fontosnak tartom, hogy a nagyközönséget is tájékoztassuk ezek felől az intézmények felől, hogy ez lássa azoknak horderejét és nélkülözhetetlen fontosságát. Mert hiszen kétségtelen, hogy a nagyközönség szimpátiájának a megnyerése csak fejlesztőleg hat mindazokra az intézményekre, amelyeknek fejlődése részben a közönség támogatásától függ. Ezt az alkalmat végre fel kell használni arra, hogy ne csak azt mutassuk be, amink szociális alkotásokból van, hanem azt is, ami nincs. Egy nagyobb szabású negatív kiállítás keretében be kellene tehát mutatni a külföldi gyárosok mindazon mintaszerű szociális alkotásait, amelyek Budapesten ma még nincsenek meg, amelyeknek létesítése azonban a közérdek szempontjából kívánatosnak látszik. Nem tudom ezeket az intézményeket egyenként felsorolni. A beavatottak, akik behatóbban foglalkoztak azoknak tanulmányozásával, összeállíthatják azok teljes sorozatát. Ez a nagyszabású demonstráció azután arra volna hivatva, hogy egyrészt az intéző körökkel megismertesse a nálunk még hiányzó intézményeknek lényegét, szervezetét, létesítésének és fentartásának előnyeit, költségeit és hogy buzdítólag hasson mindazokra a körökre, akik hivatva volnának a még nálunk hiányzó intézmények létesítését előmozdítani. Végre még egy ideát kívánok felvetni, amely kiegészítené azt az anyagot, amelyben szociális haladásunkat bemutatni kívánjuk- Vannak- kérdések, amelyeket nem lehet szemléltető módon, kiállítás útján a nagy közönség elé állítani. Vannak szociális problémák, amelyeknek megoldása eddig csak óhaj. Hogy csak néhányat említsek: a munkaidő szabályozása, a bérminimum, a sztrájk kérdése, a munkanélküliség, baleset-megelőzés és elhárítás (lásd a tavalyi lipcsei kiállítás idevonatkozó osztályát) stb. stb. Ezekről és a többi hasonló 15—20 napikérdésről még mindig csak meditálunk és beszédekben, cikkekben, füzetekben csinálunk propagandát egyikmásik kérdés megoldásának. Nézetem szerint ezt az alkalmat fel kellene használni arra, hogy a megoldandó problémákat összeírjuk és minden kérdésre nézve egy-egy pályadíjat tűzzünk ki. Persze olyformán, hogy a pályázatok eredményét legalább egy fél évvel a kiállítás megnyitása előtt meg lehessen állapítani és a pályanyertes munkákat egy sorozatos kiadásban közreadni, a kiállításon egyrészt bemutatni, másrészt olcsó áron az érdeklődők és a nagyközönség