Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 1. szám - Gróf Tisza István a munkásbiztosításról

9ö céljaira összehívott gyűléseket feloszlatta, sőt a nagynehezen megválasztott bizottság munkáját is folyton akadályozta. Ez ellen való tiltakozásul mondották ki a munkások a november hó 24-iki sztrájkot. így léptetik élethe Oroszországban a szociális törvényeket. JOGGYAKORLAT 1 ••• 1 JOGGYAKORLAT I ••• l JOGGYAKORLAT BETEGSEGÉLYEZÉS. Kórházból való visszautazás költsége családtagnak nem jár. A M. Kiv. Állami Munkásbiztosításí Hivatal 1913. november 19-én kelt 1912. P. 16/2. szám alatt kelt ítélete. ítélet. A m. kir. állami munkásbiztosítási hivatal a k.-i kerületi munkásbiztosító pénztár felebezésének részben helyt ad, ellenben úgy G. A.-nak, mint nevezettet kisérő G. J -nek Budapestről történt visszautazásával fölmerült költség megtérítésére vonatkozó igényt elutasítja. Megokolás. A pénztári tag kórházba utalt, vagy a kórházat sürgős szükség következtében alkalmazó igényjogosult hozzátartozója ép úgy követelheti a pénztártól a kórházba utazás költségét, mint maga az ugyanoly helyzetben levő pénztári tag. De ugyancsak követelheti ezt az igényjogosult hozzátartozónak az a kísérője is, akinek kísérete nélkül a beteg hozzátartozó a kórházba nem utazhatott volna. Ellenben a kórházilag ápolt igényjogosult családtagnak a kórházból való visszautazásával felmerült költséget a pénztár megtéríteni nem köteles és ennek folyamányaként nem köteles megtéríteni annak a kísérőnek utazási költségét sem, aki a kórházilag ápolt családtagot a kórházból visszakísérte. A vázolt tételek az 1907. évi XIX. t.-c. 58. §-a utolsó bekezdésének az 59. §-ának utolsóelőtti bekezdésével való összetévesztéséből s a családtagok betegsegélyezésének történeti előzményeiből folynak. Ellenben a T.-nek a kórházból való visszautazás költségeiről szóló 59. §-ának utolsóelőtti bekezdését vizsgálva, szembeötlő, hogy ez a törvényes rendelkezés már nem úgy, mint az 58. §. utolsó bekezdése >beteg <-et, hanem tag«-ot említ. S ugyancsak pusztán »tag<-ot említ a szóban levő törvényszövegnek javaslati indokolása (147. lap) is, arról szólva, hogy a kórházból kikerült tag a legtöbb esetben segélytelenül áll. A törvény szövege s indokolása tehát egyaránt arra a fölfogásra utal, hogy a visszautazási költség már csak magának a biztosított alkalmazottnak jár, aki a munkásbiztosítás terheit saját személyében is viseli s akinek egészségét és munkabírását a betegsegélyezés intézménye elsősorban törekszik helyreállítani. Minthogy a törvény a betegségi segélyezés módját úgy a jogosítottak, mint a segélyezési módok tekintetében taxatióval sorolja föl s ennélfogva a törvény kiterjesztő magyarázatának már ezért sincsen a törvényértelmezés szabályai szerint helye: ennélfogva nincsen is jogalap arra, hogy a pénztár a családtagnak a kórházból való visszautazásával fölmerült költségben marasztaltassék. De ugyanoly eredményre utal annak szemügyre vétele, hogy a T. 59. §. utolsó bekezdése még magának a pénztári tagnak irányában is csak egy heti táppénz erejéig engedi meg a visszautazási költség megtérítését. Ez tudniillik nyilvánvalóvá teszi, hogy akkor, mikor már a kórházi kezelésnek vége szakadt, ami, ha nem is mindig, de az esetek legtöbbjében az egészség helyreállításának eredményével esik össze, a törvény a kórházi ápolás befejezésével a betegsegélyezés főfeladata már megoldottnak látja s az ez után való segélyezésnél már a munkásbiztosítás intézménye teherviselési képességének óvását fokozatosabban helyezi előtérbe. Amellett, mivel a kórházból való visszautazás költségét a szóban levő törvénye rendelkezés csak egy heti táppénz erejéig engedi megtéríteni, vagyis a véghatárt oly mértékjelzővel határozza meg, amely mértékjelzőt maga a családtag nem nyújtja, nem lévén neki táppénzre való joga, ez a körülmény is aTa a törvényértelmezésre vezet, hogy a szóban levő, vagyis maga a pénztári tag részére. Semmiképen sem mutatkozik valószínűnek, hogy némely tag számos hozzátartozójának mindegyikét a kórházból való visszautazás céljából a családfő egy heti táppénzének erejéig külön-külön támogatni kívánja a törvény, ami egyes esetekben, amikor egy időben több családtag nyert kórházi kezelést a heti táppénzösszegeknek cumulált fizetését eredményezné. De végül ugyancsak az elfogadott jogi álláspont mellett s a törvény kiterjesztő magyarázata ellen szól az a körülmény, hogy a