Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 10. szám - A budapesti munkanélküliek megszámlálásának eredménye 1. [r.]

376 kijelentése nem bizonyítható, már pedig csak az apa nyilatkozatából lehetne megállapítani, hogy a gyermeket sajátjának ismeri el, vagy sem. A lordok háza (House of Lords) a felebbezési bíróság határozatával szemben megállapította az igényt. A bírák közül hárman azzal indokolták az ítéletet, hogy a balesetet szenvedett kijelentése elegendő bizonyíték az apaság elismeréséhez és az apa szándékát tekintve, a gyermek születése már házasságon belül történt volna, ha az apát a házasságkötésben a baleset nem gátolta volna meg. A negyedik bíró, Lord Shaw, tovább ment indokolásában és kifejtette, hogy szükségtelen annak vizsgálata, hogy az apa házasságot igért vagy sem s egyáltalán indokolatlan annak kutatása, hogy vájjon az apának tényleg szándéka volt-e a gyermekről gondoskodni, mert a hozzátartozandóság kérdése a törvénytelen gyermekeknél ugyanúgy bírálandó el, mint a házasságból született gyermekeknél. A tanulók által előre megbeszélt terv folytán megtámadott és halálosan megsebesített tanító hátramaradottjai baleseti kártalanításra igényjogosultak. A House of Lords 1914. április 6-iki ítélete. A balesetből folyó kártalanítási igéig alapfeltétele, hogy a baleset a hivatás gyakorlása folytán és annak következtében keletkezett legyen. Egyik Írországi ipariskola tanítóját 1912. évi február hó 12-én több tanuló, előre megbeszélt terv alapján a tanítás közben megtámadta, tettlegesen oly súlyosan bántalmazta, hogy a sérülésekbe belehalt. A tanító anyja baleseti kártalanítási igényt emelt. Az igényt a grófsági- és a felebbezési bíróság megállapította. A kártalanításra kötelezett iskola igazgatósága felebbezett a lordbírósághoz. A lordbíróság a felebbezést elutasította. A hét lordbíró közül négy az igényelismerés mellett volt, három ellene. A jogkérdés az volt, vájjon harmadi személyek által történő előkészített megtámadás következtében bekövetkezett sérülés a törvény értelmében »balesetnek« tekinthető-e ? A bírák többsége erre a kérdésre igennel felelt és kimondotta, hogy mindenkor balesetről van szó, ha a sérülés a szerencsétlenül járt munkást váratlanul sújtja, tekintet nélkül arra, vájjon a sérülés harmadik személyek tervszerű cselekménye folytán, vagy anélkül következik be. MUNKAVISZONY. Kártérítésiigény a biztosítási igazolvány jogosulatlan visszatartásából folyólag. A salfordi grófsági bíróság 1914. április 9-iki ítélete. Egy kőmíves a munkaadójával viszálykodásba keveredett és a munkaviszonyt felbontotta. A munkaadó megtagadta a munkás mindkét biztosítási igazolványának (betegség esetére és a munkanélküliség esetére vonatkozó biztosítás) kiszolgáltatását. A munkás ezáltal kárt szenvedett, mert nem tudta a biztosítási igazolványokat felmutatni s ennek hiányában nem kapott munkát. Még az állami munkástőzsdén is nehézségei voltak emiatt és egy munkaadó kifejezetten ezzel az indokolással nem adott munká*, s tényleg csak akkor vette fel a munkást, mikor az végül a biztosítási igazolványok birtokába jutott. A grófsági bíróság kimondotta, hogy a kártérítési igényt minden további nélkül megállapítaná, ha két fontos jogkérdés útját nem állaná. Az első az, vájjon a munkás ily esetből folyólag emelhet-e egyáltalán kártérítési igényt. Az esetek, melyekben a munkás igényt emelhet a biztosítási törvényben tételesen felsoroltatnak, de a biztosítási igazolványoknak a munkaadó részéről történő esetleges jogtalan visszatartásának esete ott megemlítve nincs. A kártérítési igény jogossága tehát kétes. A másik kérdés, vájjon az igény elismerése nem vezet-e indokolatlanul nagyon messzire. Ily felfogás nyilvánult meg egyik kerületi bíróságnak egy hasonló esetben hozott ítéletében s a bíróság azzal indokolta ítéletét, hogy egy józan gondolkozású munkaadó pusztán azért, mert a munkás a biztosítási igazolványt nem tudja felmutatni, nem tagadja meg az alkalmaztatást. Tekintettel erre az ítéletre, a salfordi grófsági bíróság bírája a kártérítési igényt visszautasította, bár az adott esetben tán nem találta volna túlságos messze menőnek az igénymegállapítást. A bíró szerint ugyanis érthető, ha valamely munkaadónak módja van több ajánlkozó munkás közül választani, azt választja közülök, kinek a biztosítási igazolványok birtokában vannak. A bíró a munkásnak megmagyarázta, hogy felebbezése esetén sikerülhet tán a kérdést kedvezőbben eldöntetni. A szerkesztésért felelős: KIS ADOLF. - Főmunkatárs: Dr. SASVÁRI JÓZSEF.