Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 10. szám - Az angol munkásbiztosítás 2. [r.] Szervezet és végrehajtás

346 Munkásügyi Szemle az volt, hogy a munkaadóknak, a biztosításra kötelezett személyeknek és mindazoknak, akik elismert betegsegélyző pénztárakat akartak létesíteni, az összes szükséges felvilágosításokat megadják és ahol szükséges volt, a járulékok fizetését kikényszerítsék. Ezek után a közös hivatal a törvény által előírt tanács (Advisory Committee) megalakítására tért át. Úgy a közös hivatalnak, mint a négy országos hivatal mindegyikének külön-külön tanácsa van, amely azonban gyakran együtt ülésezik. A tanács feladata az, hogy az országos^ hivatalok, illetve a közös hivatalnak rendeletek és szabályzatok kibocsátása körül segítségére legyen. A közös hivatal által szervezett tanács 159 személyből áll. Ezek a következőképen oszlanak meg: 25 képviselője van a vállalkozóknak és a vállalkozók szövetségeinek, 67 képviselője van a biztosított személyeknek, (ezek közül 20 tagot választottak a Friendly Societieskből, 8-at a biztosító társaságokból, 26 tagot a szakszervezetekből és 13-at a biztosított személyek más képviselői közül, ezek közt a legtöbb nő); 33 képviselője van az orvosoknak. (Ebből 16 az orvosok szövetségének képviselője és 13-at maga a közös bizottság nevez ki), végül 34 egyéb tagja is van a tanácsnak, nevezetesen: a gyógyszerészeknek, szülésznőknek, betegápolónőknek, kórházaknak, helyi hatóságoknak és a biztosítási választmányok tanácsainak képviselői. A tanács sok ülést tartott és a különböző ügyekre vonatkozó szabályzat-tervezeteket tárgyalta, aminők pl.: a járulékok fizetésére és beszedésére, az elismert pénztárak könyvvezetésére, a betegsegélyezésre, stb. A közös hivatal jelentésében*) kifejezetten köszönetet mond a tanácsnak a sok értékes segítségért és közreműködésért. Különleges bizottságot szerveztek még az otthoni munkások, az állami alkalmazottak, a tuberkulotikusok kezelésének kérdésére. Az említett jelentés kimerítően ismerteti a közös hivatal működését, első sorban azt, hogy a lakosságot a törvény rendelkezéseiről és követeléseiről mily módon oktatta ki. Millió számra terjesztették a felvilágosító röpiratokat és füzeteket. Akadémiai képzettségű személyek közül, munkásoktatási intézményeknek, segélyző egyesületeknek, szakszervezeteknek, munkásbiztosító társaságoknak, jelenlegi, vagy volt tisztviselői sorából a szónokok egész táborát képezték ki, akiket az országnak minden részébe küldtek el, hogy nyilvános népgyűléseken, nyilvános tanfolyamokon, elismert betegsegélyző pénztárak tisztviselői részére rendezett különleges előadásokon, nyilvános vitákban, sőt kívánatra a betegsegélyző pénztárak előljárósági ülésén és a helyi biztosítási választmányok első ülésein ismertessék a törvény rendelkezéseit. Tartalékértékek. A nagyszámban alkalmazott matematikusok legfontosabb teendője volt a tartalékértékek kiszámítása. Annál fontosabb kérdés volt ez, minthogy a betegsegélyző pénztáraknak, a biztosított munkásoknak teljes önkormányzata ellenében, maguknak kell, hogy viseljék igazgatásuk pénzügyi következményeiért a felelősséget. A törvény szerint a 16 és 50 év között levő összes biztosított személyeket teljesen egyformán kell kezelni, vagyis az összes korosztályok ugyanannyi járulékot fizetnek és ugyanannyi segélyben részesülnek, noha, az idősebb munkások természetszerűen több rizikót okoznak, mint a fiatalabbak. Nevezetesen, az összes biztosított munkásokat úgy tekintik, mintha 16 éves korukban léptek volna be a biztosításba. Ennek következtében a betegsegélyző pénztárakra nagyobb teher hárul, semmint számítás alapján megengedhető volna. Deficit keletkezik *) Report for 1912—1913 on the Administration of the National Insurance Act. Part. I. (Health Insurance) Cd. 6.907 Price 2 s 9. d.